A zsoltárok könyve 137

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Menge Bibel
1 Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett, és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk.	1 An Babels Strömen, da saßen wir und weinten,wenn Zions wir gedachten;
2 A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket,	2 an die Weiden, die dort stehen,hängten wir unsre Harfen;
3 mert énekszót kívántak tőlünk, akik foglyul ejtettek minket: »Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból«, mondták, akik elhurcoltak minket.	3 denn Lieder verlangten von uns dort unsre Zwingherrn,und unsre Peiniger hießen uns fröhlich sein: »Singt uns eins von euren Zionsliedern!«
4 Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön?	4 Wie sollten wir singen die Lieder des HERRNauf fremdem Boden?
5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!	5 Vergesse ich dich, Jerusalem,so verdorre mir die rechte Hand!
6 Ragadjon a torkomhoz a nyelvem, ha rólad meg nem emlékezem, ha nem tartom Jeruzsálemet legfőbb örömömnek!	6 Die Zunge bleibe mir am Gaumen kleben,wenn ich deiner nicht eingedenk bleibe,wenn ich Jerusalem nicht stelle über alles, was mir Freude macht!
7 Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól, Jeruzsálemnek arról a napjáról, amikor ők ezt mondták: »Rontsátok le! Rontsátok le, egészen az alapjáig!«	7 Gedenke, HERR, den Söhnen Edomsden Unglückstag Jerusalems,wie sie riefen: »Reißt nieder, reißt niederbis auf den Grund in ihm!«
8 Babilon leánya, te nyomorult, boldog, aki megfizet neked rajtunk elkövetett tetteidért!	8 Bewohnerschaft Babels, Verwüsterin!Heil dem, der dir vergiltdasselbe, was du an uns verübt!
9 Boldog, aki megragadja és sziklához vágja kisdedeidet!	9 Heil dem, der deine Kindlein packtund am Felsen sie zerschmettert!