A zsoltárok könyve 129

Káldi-Neovulgáta	Einheitsübersetzung
¹ Zarándok-ének. Gyakran támadtak ellenem ifjúkorom óta, – vallja meg most Izrael, –	¹ [Ein Wallfahrtslied.] Sie haben mich oft bedrängt von Jugend auf - so soll Israel sagen -,
² gyakran támadtak ellenem ifjúkorom óta, mégsem bírtak velem!	² sie haben mich oft bedrängt von Jugend auf, doch sie konnten mich nicht bezwingen.
³ Hátamon szántottak mint szántóvetők, hosszú barázdákat hasítottak,	³ Die Pflüger haben auf meinem Rücken gepflügt, ihre langen Furchen gezogen.
⁴ de igazságos az Úr: nyakát szegte a bűnösöknek.	⁴ Doch der Herr ist gerecht, er hat die Stricke der Frevler zerhauen.
⁵ Jöjjenek zavarba mind és szégyenüljenek meg, mindazok, akik gyűlölik Siont.	⁵ Beschämt sollen alle weichen, alle, die Zion hassen.
⁶ Olyanok legyenek, mint a fű a háztetőn, amely elszárad, még mielőtt kitépik,	⁶ Sie sollen wie das Gras auf den Dächern sein, das verdorrt, noch bevor man es ausreißt.
⁷ amellyel az arató nem tölti meg kezét, sem ölét a marokszedő,	⁷ Kein Schnitter kann seine Hand damit füllen, kein Garbenbinder den Arm.
⁸ amely miatt nem mondják az arra járók: »Az Úr áldása legyen rajtatok, megáldunk titeket az Úr nevében!«	⁸ Keiner, der vorübergeht, wird sagen: «Der Segen des Herrn sei mit euch.» - Wir aber segnen euch im Namen des Herrn.