A zsoltárok könyve 104

Torna indietro

Káldi-Neovulgáta	Bibbia Diodati
¹ Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél,	¹ BENEDICI, anima mia, il Signore; O Signore Iddio mio, tu sei sommamente grande; Tu sei vestito di gloria e di magnificenza.
² a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,	² Egli si ammanta di luce come di una vesta; Egli tende il cielo come una cortina.
³ és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz.	³ Egli fa i palchi delle sue sale nelle acque; Egli pone le nuvole per suo carro: Egli passeggia sopra le ale del vento.
⁴ Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet.	⁴ Egli fa i venti suoi Angeli, E il fuoco divampante suoi ministri.
⁵ Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem.	⁵ Egli ha fondata la terra sulle sue basi; Giammai in perpetuo non sarà smossa.
⁶ Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket.	⁶ Tu l’avevi già coperta dell’abisso, come d’una vesta; Le acque si erano fermate sopra i monti.
⁷ De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától.	⁷ Esse fuggirono per lo tuo sgridare; Si affrettarono per la voce del tuo tuono;
⁸ A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.	⁸ Erano salite sopra i monti; ma discesero nelle valli, Al luogo che tu hai loro costituito.
⁹ Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet.	⁹ Tu hai loro posto un termine, il qual non trapasseranno; E non torneranno a coprir la terra
¹⁰ A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között.	¹⁰ Egli è quel che manda le fonti per le valli, Onde esse corrono fra i monti;
¹¹ Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak.	¹¹ Abbeverano tutte le bestie della campagna; Gli asini salvatichi spengono la lor sete con esse.
¹² Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat.	¹² Presso a quelle si riparano gli uccelli del cielo; Fanno sentir di mezzo alle frondi le lor voci.
¹³ Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet.	¹³ Egli adacqua i monti dalle sue stanze sovrane; La terra è saziata del frutto delle sue opere.
¹⁴ Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből,	¹⁴ Egli fa germogliar l’erba per le bestie; E l’erbaggio per lo servigio dell’uomo, Facendo uscire della terra il pane.
¹⁵ és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét.	¹⁵ Egli rallegra il cuor dell’uomo col vino, Egli fa risplender la faccia coll’olio, E sostenta il cuor dell’uomo col pane.
¹⁶ Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.	¹⁶ Gli alberi del Signore ne son saziati; I cedri del Libano ch’egli ha piantati;
¹⁷ Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya.	¹⁷ Dove gli uccelli si annidano; Gli abeti, che son la stanza della cicogna.
¹⁸ A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke.	¹⁸ Gli alti monti sono per li cavriuoli; Le rocce sono il ricetto de’ conigli
¹⁹ Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.	¹⁹ Egli ha fatta la luna per le stagioni; Il sole conosce il suo occaso.
²⁰ Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai,	²⁰ Tu mandi le tenebre, ed e’ si fa notte, Nella quale tutte le fiere delle selve vanno attorno.
²¹ prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől.	²¹ I leoncelli rugghiano dietro alla preda, E per chiedere a Dio il lor pasto.
²² Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon.	²² Ma, tosto ch’è levato il sole, si raccolgono, E giacciono ne’ lor ricetti.
²³ Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig.	²³ Allora l’uomo esce alla sua opera, Ed al suo lavoro, infino alla sera.
²⁴ Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet.	²⁴ Quanto grandi sono, o Signore, le tue opere! Tu le hai tutte fatte con sapienza; La terra è piena de’ tuoi beni.
²⁵ Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt.	²⁵ Ecco, il mar grande ed ampio: Quivi son rettili senza numero, Amimali piccoli e grandi.
²⁶ Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.	²⁶ Quivi nuotano le navi, E il Leviatan che tu hai formato per ischerzare in esso.
²⁷ Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket.	²⁷ Tutti gli animali sperano in te, Che tu dii loro il lor cibo al suo tempo.
²⁸ Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.	²⁸ Se tu lo dài loro, lo ricolgono; Se tu apri la tua mano, son saziati di beni.
²⁹ De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét.	²⁹ Se tu nascondi la tua faccia, sono smarriti; Se tu ritiri il fiato loro, trapassano, E ritornano nella lor polvere.
³⁰ Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.	³⁰ Se tu rimandi il tuo spirito son creati; E tu rinnuovi la faccia della terra
³¹ Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr,	³¹ Sia la gloria del Signore in eterno; Rallegrisi il Signore nelle sue opere;
³² akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek.	³² Il quale se riguarda verso la terra, ella trema; Se tocca i monti, essi fumano.
³³ Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.	³³ Io canterò al Signore, mentre viverò; Io salmeggerò all’Iddio mio, tanto che io durerò.
³⁴ Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.	³⁴ Il mio ragionamento gli sarà piacevole, Io mi rallegrerò nel Signore.
³⁵ Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat!	³⁵ Vengano meno i peccatori d’in su la terra, E gli empi non sieno più. Anima mia, benedici il Signore. Alleluia

Cambia Bibbia

Confronta con un'altra Bibbia

Versetti esaminati