| 1 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél, | 1 Benedici il Signore, anima mia!Sei tanto grande, Signore, mio Dio!Sei rivestito di maestà e di splendore,
|
| 2 a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát, | 2 avvolto di luce come di un manto,tu che distendi i cieli come una tenda,
|
| 3 és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz. | 3 costruisci sulle acque le tue alte dimore,fai delle nubi il tuo carro,cammini sulle ali del vento,
|
| 4 Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet. | 4 fai dei venti i tuoi messaggerie dei fulmini i tuoi ministri.
|
| 5 Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem. | 5 Egli fondò la terra sulle sue basi:non potrà mai vacillare.
|
| 6 Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket. | 6 Tu l’hai coperta con l’oceano come una veste;al di sopra dei monti stavano le acque.
|
| 7 De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától. | 7 Al tuo rimprovero esse fuggirono,al fragore del tuo tuono si ritrassero atterrite.
|
| 8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted. | 8 Salirono sui monti, discesero nelle valli,verso il luogo che avevi loro assegnato;
|
| 9 Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet. | 9 hai fissato loro un confine da non oltrepassare,perché non tornino a coprire la terra.
|
| 10 A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között. | 10 Tu mandi nelle valli acque sorgiveperché scorrano tra i monti,
|
| 11 Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak. | 11 dissetino tutte le bestie dei campie gli asini selvatici estinguano la loro sete.
|
| 12 Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat. | 12 In alto abitano gli uccelli del cieloe cantano tra le fronde.
|
| 13 Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet. | 13 Dalle tue dimore tu irrighi i monti,e con il frutto delle tue opere si sazia la terra.
|
| 14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből, | 14 Tu fai crescere l’erba per il bestiamee le piante che l’uomo coltivaper trarre cibo dalla terra,
|
| 15 és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét. | 15 vino che allieta il cuore dell’uomo,olio che fa brillare il suo voltoe pane che sostiene il suo cuore.
|
| 16 Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett. | 16 Sono sazi gli alberi del Signore,i cedri del Libano da lui piantati.
|
| 17 Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya. | 17 Là gli uccelli fanno il loro nidoe sui cipressi la cicogna ha la sua casa;
|
| 18 A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke. | 18 le alte montagne per le capre selvatiche,le rocce rifugio per gli iràci.
|
| 19 Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia. | 19 Hai fatto la luna per segnare i tempie il sole che sa l’ora del tramonto.
|
| 20 Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai, | 20 Stendi le tenebre e viene la notte:in essa si aggirano tutte le bestie della foresta;
|
| 21 prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől. | 21 ruggiscono i giovani leoni in cerca di predae chiedono a Dio il loro cibo.
|
| 22 Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon. | 22 Sorge il sole: si ritiranoe si accovacciano nelle loro tane.
|
| 23 Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig. | 23 Allora l’uomo esce per il suo lavoro,per la sua fatica fino a sera.
|
| 24 Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet. | 24 Quante sono le tue opere, Signore!Le hai fatte tutte con saggezza;la terra è piena delle tue creature.
|
| 25 Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt. | 25 Ecco il mare spazioso e vasto:là rettili e pesci senza numero,animali piccoli e grandi;
|
| 26 Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne. | 26 lo solcano le navie il Leviatàn che tu hai plasmatoper giocare con lui.
|
| 27 Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket. | 27 Tutti da te aspettanoche tu dia loro cibo a tempo opportuno.
|
| 28 Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal. | 28 Tu lo provvedi, essi lo raccolgono;apri la tua mano, si saziano di beni.
|
| 29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét. | 29 Nascondi il tuo volto: li assale il terrore;togli loro il respiro: muoiono,e ritornano nella loro polvere.
|
| 30 Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét. | 30 Mandi il tuo spirito, sono creati,e rinnovi la faccia della terra.
|
| 31 Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr, | 31 Sia per sempre la gloria del Signore;gioisca il Signore delle sue opere.
|
| 32 akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek. | 32 Egli guarda la terra ed essa trema,tocca i monti ed essi fumano.
|
| 33 Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek. | 33 Voglio cantare al Signore finché ho vita,cantare inni al mio Dio finché esisto.
|
| 34 Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem. | 34 A lui sia gradito il mio canto,io gioirò nel Signore.
|
| 35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat! | 35 Scompaiano i peccatori dalla terrae i malvagi non esistano più.Benedici il Signore, anima mia.Alleluia. |