A zsoltárok könyve 104

Torna indietro

Káldi-Neovulgáta	Hrvatska Biblija
¹ Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél,	¹ Blagoslivljaj Jahvu, dušo moja, Jahve, Bože moj, silno si velik! Odjeven veličanstvom i ljepotom,
² a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,	² svjetlošću ogrnut kao plaštem! Nebo si razapeo kao šator,
³ és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz.	³ na vodama sagradio dvorove svoje. Od oblaka praviš kola svoja, na krilima vjetrova putuješ.
⁴ Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet.	⁴ Vjetrove uzimaš za glasnike, a žarki oganj za slugu svojega.
⁵ Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem.	⁵ Zemlju si stavio na stupove njene: neće se poljuljati u vijeke vjekova,
⁶ Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket.	⁶ pokrio si je vodama bezdanim k’o haljinom, iznad bregova stajahu vode;
⁷ De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától.	⁷ na tvoju se prijetnju povukoše, od tvoje grmljavine zadrhtaše.
⁸ A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.	⁸ Bregovi se digoše, doline spustiše na mjesto koje si im odredio.
⁹ Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet.	⁹ Odredio si granicu koju ne smiju prijeći, da opet ne pokriju zemlju.
¹⁰ A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között.	¹⁰ Izvore svraćaš u potoke što žubore među brdima.
¹¹ Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak.	¹¹ Oni poje sve živine poljske, divlji magarci žeđ gase u njima.
¹² Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat.	¹² Uz njih se gnijezde ptice nebeske i pjevaju među granama.
¹³ Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet.	¹³ Ti natapaš bregove iz dvorova svojih, zemlja se nasićuje plodom tvojih ruku.
¹⁴ Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből,	¹⁴ Ti daješ te niče trava za stoku i bilje na korist čovjeku da izvede kruh iz zemlje
¹⁵ és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét.	¹⁵ i vino što razvedruje srce čovječje; da uljem lice osvježi i da kruh okrijepi srce čovjeku.
¹⁶ Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.	¹⁶ Stabla se Jahvina napajaju hranom, cedri libanonski koje on zasadi.
¹⁷ Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya.	¹⁷ Ondje se ptice gnijezde, u čempresu dom je rodin.
¹⁸ A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke.	¹⁸ Visoki bregovi daju kozorogu a pećine jazavcu sklonište.
¹⁹ Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.	¹⁹ Ti si stvorio mjesec da označuje vremena i sunce znade kada ima zaći.
²⁰ Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai,	²⁰ Kad razastreš tmine i noć se spusti, tad se šuljaju u njoj životinje šumske.
²¹ prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől.	²¹ Lavići riču za plijenom i od Boga hranu traže.
²² Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon.	²² Kad sunce ograne, nestaju i liježu na ležaje.
²³ Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig.	²³ Tad čovjek izlazi na dnevni posao i na rad do večeri.
²⁴ Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet.	²⁴ Kako su brojna tvoja djela, o Jahve! Sve si to mudro učinio: puna je zemlja stvorenja tvojih.
²⁵ Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt.	²⁵ Eno mora, velika i široka, u njemu vrve gmazovi bez broja, životinje male i velike.
²⁶ Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.	²⁶ Onud prolaze nemani, Levijatan kojeg stvori da se igra u njemu.
²⁷ Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket.	²⁷ I sva ova bića željno čekaju da ih nahraniš na vrijeme.
²⁸ Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.	²⁸ Daješ li im, tada sabiru: otvaraš li ruku, nasite se dobrima.
²⁹ De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét.	²⁹ Sakriješ li lice svoje, tad se rastuže; ako dah im oduzmeš, ugibaju i opet se u prah vraćaju.
³⁰ Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.	³⁰ Pošalješ li dah svoj, opet nastaju, i tako obnavljaš lice zemlje.
³¹ Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr,	³¹ Neka dovijeka traje slava Jahvina: nek’ se raduje Jahve u djelima svojim!
³² akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek.	³² On pogleda zemlju i ona se potrese, dotakne bregove, oni se zadime.
³³ Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.	³³ Pjevat ću Jahvi dokle god živim, svirat ću Bogu svome dokle god me bude.
³⁴ Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.	³⁴ Bilo mu milo pjevanje moje! Ja ću se radovati u Jahvi.
³⁵ Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat!	³⁵ Nek’ zločinci sa zemlje nestanu i bezbožnika nek’ više ne bude! Blagoslivljaj Jahvu, dušo moja! Aleluja!

Cambia Bibbia

Confronta con un'altra Bibbia

Versetti esaminati