A zsoltárok könyve 104

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblija Hrvatski
1 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél,	1 Blagoslivljaj Jahvu, dušo moja, Jahve, Bože moj, silno si velik! Odjeven veličanstvom i ljepotom,
2 a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,	2 svjetlošću ogrnut kao plaštem! Nebo si razapeo kao šator,
3 és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz.	3 na vodama sagradio dvorove svoje. Od oblaka praviš kola svoja, na krilima vjetrova putuješ.
4 Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet.	4 Vjetrove uzimaš za glasnike, a žarki oganj za slugu svojega.
5 Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem.	5 Zemlju si stavio na stupove njene: neće se poljuljati u vijeke vjekova,
6 Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket.	6 pokrio si je vodama bezdanim k’o haljinom, iznad bregova stajahu vode;
7 De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától.	7 na tvoju se prijetnju povukoše, od tvoje grmljavine zadrhtaše.
8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.	8 Bregovi se digoše, doline spustiše na mjesto koje si im odredio.
9 Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet.	9 Odredio si granicu koju ne smiju prijeći, da opet ne pokriju zemlju.
10 A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között.	10 Izvore svraćaš u potoke što žubore među brdima.
11 Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak.	11 Oni poje sve živine poljske, divlji magarci žeđ gase u njima.
12 Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat.	12 Uz njih se gnijezde ptice nebeske i pjevaju među granama.
13 Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet.	13 Ti natapaš bregove iz dvorova svojih, zemlja se nasićuje plodom tvojih ruku.
14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből,	14 Ti daješ te niče trava za stoku i bilje na korist čovjeku da izvede kruh iz zemlje
15 és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét.	15 i vino što razvedruje srce čovječje; da uljem lice osvježi i da kruh okrijepi srce čovjeku.
16 Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.	16 Stabla se Jahvina napajaju hranom, cedri libanonski koje on zasadi.
17 Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya.	17 Ondje se ptice gnijezde, u čempresu dom je rodin.
18 A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke.	18 Visoki bregovi daju kozorogu a pećine jazavcu sklonište.
19 Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.	19 Ti si stvorio mjesec da označuje vremena i sunce znade kada ima zaći.
20 Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai,	20 Kad razastreš tmine i noć se spusti, tad se šuljaju u njoj životinje šumske.
21 prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől.	21 Lavići riču za plijenom i od Boga hranu traže.
22 Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon.	22 Kad sunce ograne, nestaju i liježu na ležaje.
23 Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig.	23 Tad čovjek izlazi na dnevni posao i na rad do večeri.
24 Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet.	24 Kako su brojna tvoja djela, o Jahve! Sve si to mudro učinio: puna je zemlja stvorenja tvojih.
25 Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt.	25 Eno mora, velika i široka, u njemu vrve gmazovi bez broja, životinje male i velike.
26 Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.	26 Onud prolaze nemani, Levijatan kojeg stvori da se igra u njemu.
27 Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket.	27 I sva ova bića željno čekaju da ih nahraniš na vrijeme.
28 Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.	28 Daješ li im, tada sabiru: otvaraš li ruku, nasite se dobrima.
29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét.	29 Sakriješ li lice svoje, tad se rastuže; ako dah im oduzmeš, ugibaju i opet se u prah vraćaju.
30 Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.	30 Pošalješ li dah svoj, opet nastaju, i tako obnavljaš lice zemlje.
31 Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr,	31 Neka dovijeka traje slava Jahvina: nek’ se raduje Jahve u djelima svojim!
32 akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek.	32 On pogleda zemlju i ona se potrese, dotakne bregove, oni se zadime.
33 Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.	33 Pjevat ću Jahvi dokle god živim, svirat ću Bogu svome dokle god me bude.
34 Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.	34 Bilo mu milo pjevanje moje! Ja ću se radovati u Jahvi.
35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat!	35 Nek’ zločinci sa zemlje nestanu i bezbožnika nek’ više ne bude! Blagoslivljaj Jahvu, dušo moja! Aleluja!