Jeremija 14

Biblija Hrvatski	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Riječ Jahvina Jeremiji o velikoj suši:	1 Az Úr igéje, mely elhangzott Jeremiáshoz a szárazságról.
2 Judeja je tugom obhrvana i ginu njeni gradovi, sumorno leže na zemlji, krik Jeruzalema do neba se vije.	2 Gyászol Júda, és kapui hervadoznak, bánkódnak a földre roskadva; Jeruzsálem kiáltása felszáll.
3 Odličnici šalju sluge po vodu: dolaze do studenaca, ali vode ne nalaze, vraćaju se praznih vrčeva, postiđeni, posramljeni, pokriše glavu svoju.	3 Hatalmasaik vízért küldik szolgáikat; elmennek a gödrökhöz, de nem találnak vizet, üres edényekkel térnek vissza; szégyent vallanak és csalódnak, befödik a fejüket.
4 Zemlja je sva ispucala jer kiše nema. Ratari se postidješe, pokriše glave.	4 A termőföld miatt, mely megzavarodott, mert nem volt eső a földön, szégyent vallanak a földművesek, befödik a fejüket.
5 Pa i košuta u polju ostavlja mlado jer trave nema.	5 Mert a szarvasünő is a mezőn, ha megellett, otthagyja borját, mert nincs zöld növény.
6 Divlji magarci, stojeć’ na goletima, dašću kao čagalj, oči im malaksale jer nema zelenila.	6 Vadszamarak állnak a kopár dombokon, levegő után kapkodnak, mint a sakálok; szemük elgyengül, mert nincs fű.
7 Bezakonja naša protiv nas svjedoče, smiluj se, o Jahve, rad’ imena svoga! Jer otpadosmo od tebe, tebi sagriješismo,	7 »Ha bűneink tanúskodnak is ellenünk, Uram, cselekedj a te nevedért! Mert sok a mi elpártolásunk, ellened vétkeztünk.
8 o nado Izraelova, spasitelju njegov u danima nevolje! Zašto si kao stranac u ovoj zemlji, kao putnik što se uvrati da prenoći?	8 Izrael reménysége, szabadítója a nyomorúság idején! Miért vagy olyan, mint jövevény az országban, és mint vándor, aki éjszakázni tér be?
9 Zašto si kao prestravljen čovjek, kao junak koji ne može pomoći? Ta ti si među nama, o Jahve, mi se tvojim zovemo imenom – nemoj nas ostaviti!	9 Miért vagy olyan, mint rémült férfi, mint olyan hős, aki nem tud megszabadítani? Hiszen te közöttünk vagy, Uram, és a te nevedet viseljük; ne hagyj el minket!«
10 Ovako govori Jahve o narodu ovome: »Jest, oni vole tumarati i ne štede svojih nogu, i zato ih Jahve ne voli.« I sada se spominje bezakonja njihova i kažnjava grijehe njihove.	10 Így szól az Úr erről a népről: »Úgy szeretnek csavarogni, lábukat nem kímélik, de az Úr nem kedveli őket.« Most megemlékezik bűnükről, és számon kéri vétkeiket.
11 I reče mi Jahve: »Ne traži milosti za ovaj narod.	11 Ezt mondta nekem az Úr: »Ne imádkozz ezért a népért, a javára!
12 Ako će i postiti, neću uslišiti njihovih vapaja. Ako će i prinijeti paljenicu i prinos, neće mi omiljeti. Jer mačem, glađu i kugom ja ću ih zatrti.«	12 Ha böjtölnek, nem hallgatom meg könyörgésüket, és ha égő- és ételáldozatot mutatnak be, nem kedvelem, hanem karddal, éhínséggel és dögvésszel semmisítem meg őket.«
13 Tada rekoh: »Ah, Jahve Gospode! Eno, proroci im govore: ‘Nećete vidjeti mača, niti će vam biti gladi, nego ću vam dati postojan mir na ovome mjestu.’«	13 Erre így szóltam: »Jaj, Uram, Isten! Íme, a próféták azt mondják nekik: ‘Nem láttok kardot, és éhínség nem lesz nálatok, hanem állandó békességet adok nektek ezen a helyen.’«
14 A Jahve mi reče: »Laž prorokuju ti proroci u moje ime; niti ih poslah niti im nalog kakav dadoh – ja im i nisam govorio. Oni vam prorokuju lažna viđenja, isprazna gatanja i snove srca svoga.«	14 De az Úr ezt mondta nekem: »Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, és nem adtam nekik parancsot, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, hiábavaló jóslatot és saját szívük csalárdságát prófétálják nektek.
15 Zato ovako govori Jahve: »Proroci ti što u moje ime prorokuju, a ja ih nisam poslao, te govore da neće biti ni mača ni gladi u zemlji ovoj, sami će od mača i gladi poginuti.	15 Ezért így szól az Úr a prófétákról, akik az én nevemben prófétálnak, pedig én nem küldtem őket, és azt mondják: ‘Kard és éhínség nem lesz ebben az országban’: Kard és éhínség által vesznek el azok a próféták.
16 A narod ovaj kojemu prorokuju ležat će po ulicama jeruzalemskim, pokošen mačem i glađu, i neće biti čovjeka da ga pokopa – njih, žene njihove, sinove i kćeri njihove. Tako ću na njih izliti zloću njihovu.«	16 A nép pedig, amelynek prófétálnak, odadobva hever majd Jeruzsálem utcáin az éhínség és kard miatt, s nem lesz, aki eltemesse őket: őket és feleségeiket, fiaikat és leányaikat; mert kiöntöm rájuk gonoszságukat.
17 »A ti im reci ovako: ‘Nek’ oči moje suze rone danju i noću, i neka ne prestanu, jer je strašno slomljena djevica, kći naroda moga, ranom neobično ljutom.	17 Mondd nekik ezt az igét: Szemem könnyet hullat éjjel-nappal, és nem csillapodik, mert nagy töréssel tört össze népem szűz leánya, nagyon fájó sebbel.
18 Pođem li u polje, evo mačem pobijenih! Vratim li se u grad, evo od gladi iznemoglih! Čak i proroci i svećenici lutaju po zemlji i ništa ne znaju.’«	18 Ha kimegyek a mezőre, íme, karddal megöltek vannak ott, és ha bemegyek a városba, íme, éhségtől elgyengültek. Bizony, próféta is, pap is elvándoroltak olyan országba, melyet nem ismertek.«
19 Ta zar si Judeju sasvim odbacio? Zar ti duši omrznu Sion? Zašto nas tako biješ te nam više nema lijeka? Nadasmo se miru, ali dobra nema, čekasmo vrijeme ozdravljenja, al’ evo užasa!	19 Vajon végleg elvetetted Júdát, vagy Siont megutálta lelked? Miért vertél meg minket úgy, hogy nincs számunkra gyógyulás? Békességre vártunk, de nincs semmi jó; és a gyógyulás idejére, de íme, rettenet!
20 O Jahve, bezbožnost svoju priznajemo, bezakonje otaca svojih; doista, tebi sagriješismo!	20 Elismerjük, Uram, gonoszságunkat, atyáink bűnét, hogy vétkeztünk ellened.
21 Ne odbaci nas, rad’ imena svoga, ne sramoti prijesto slave svoje, spomeni se i nemoj razvrći saveza svog s nama!	21 Ne vesd el neved miatt, ne gyalázd meg dicsőséged trónját! Emlékezz, ne bontsd fel szövetségedet velünk!
22 Zar ispraznost bezbožnika dažda daje? Ili zar nebesa sama kiše? Zar ne daješ ti to, Jahve, Bože naš? Zato se u te uzdamo, jer ti sve to činiš.	22 Vannak-e a nemzetek bálványai közt esőt adók? Vagy az egek adnak-e záporesőket? Nemde te vagy az Úr, a mi Istenünk, és terád várunk? Mert te alkottad mindezeket.