Evangélium Máté szerint 22

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Ezután Jézus újra beszélni kezdett, és ismét példabeszédekben szólt hozzájuk:	1 Et respondens Jesus, dixit iterum in parabolis eis, dicens :
2 »Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített fiának.	2 Simile factum est regnum cælorum homini regi, qui fecit nuptias filio suo.
3 Elküldte szolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak eljönni.	3 Et misit servos suos vocare invitatos ad nuptias, et nolebant venire.
4 Ekkor más szolgákat küldött ezekkel a szavakkal: ‘Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre.’	4 Iterum misit alios servos, dicens : Dicite invitatis : Ecce prandium meum paravi, tauri mei et altilia occisa sunt, et omnia parata : venite ad nuptias.
5 De azok nem törődtek vele. Elmentek, egyik a földjére, a másik az üzlete után,	5 Illi autem neglexerunt : et abierunt, alius in villam suam, alius vero ad negotiationem suam :
6 a többiek pedig megragadták a szolgáit, gyalázatokkal illették és megölték.	6 reliqui vero tenuerunt servos ejus, et contumeliis affectos occiderunt.
7 Haragra gerjedt erre a király, s elküldte hadseregét. A gyilkosokat elpusztította, a városukat pedig felégette.	7 Rex autem cum audisset, iratus est : et missis exercitibus suis, perdidit homicidas illos, et civitatem illorum succendit.
8 Azután azt mondta a szolgáinak: ‘A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.	8 Tunc ait servis suis : Nuptiæ quidem paratæ sunt, sed qui invitati erant, non fuerunt digni :
9 Menjetek hát ki a bekötő utakra, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre.’	9 ite ergo ad exitus viarum, et quoscumque inveneritis, vocate ad nuptias.
10 A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzős ház megtelt vendégekkel.	10 Et egressi servi ejus in vias, congregaverunt omnes quos invenerunt, malos et bonos : et impletæ sunt nuptiæ discumbentium.
11 Amikor a király bement, hogy megnézze az asztalnál ülőket, észrevett ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve.	11 Intravit autem rex ut videret discumbentes, et vidit ibi hominem non vestitum veste nuptiali.
12 Azt mondta neki: ‘Barátom, hogyan jöttél be ide menyegzős ruha nélkül?’ Az nem szólt semmit.	12 Et ait illi : Amice, quomodo huc intrasti non habens vestem nuptialem ? At ille obmutuit.
13 Erre a király azt mondta a felszolgálóknak: ‘Kötözzétek meg kezét-lábát és dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!’	13 Tunc dicit rex ministris : Ligatis manibus et pedibus ejus, mittite eum in tenebras exteriores : ibi erit fletus et stridor dentium.
14 Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.«	14 Multi enim sunt vocati, pauci vero electi.
15 Ekkor a farizeusok elmentek és kitervelték, hogy hogyan csalják őt tőrbe szóval.	15 Tunc abeuntes pharisæi, consilium inierunt ut caperent eum in sermone.
16 Odaküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal és azt mondták neki: »Mester! Tudjuk, hogy igazmondó vagy és az Isten útját az igazság szerint tanítod, nem törődsz senkivel, mert nem nézed az emberek személyét.	16 Et mittunt ei discipulos suos cum Herodianis, dicentes : Magister, scimus quia verax es, et viam Dei in veritate doces, et non est tibi cura de aliquo : non enim respicis personam hominum :
17 Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?«	17 dic ergo nobis quid tibi videtur, licet censum dare Cæsari, an non ?
18 Jézus azonban felismerte gonoszságukat és így szólt: »Miért kísértetek engem, ti képmutatók!	18 Cognita autem Jesus nequitia eorum, ait : Quid me tentatis, hypocritæ ?
19 Mutassátok meg nekem az adópénzt!« Azok odahoztak neki egy dénárt.	19 ostendite mihi numisma census. At illi obtulerunt ei denarium.
20 Ekkor megkérdezte tőlük: »Kié ez a kép és a felirat?«	20 Et ait illis Jesus : Cujus est imago hæc, et superscriptio ?
21 Azt felelték neki: »A császáré.« Erre azt mondta nekik: »Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.«	21 Dicunt ei : Cæsaris. Tunc ait illis : Reddite ergo quæ sunt Cæsaris, Cæsari : et quæ sunt Dei, Deo.
22 Azok ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt és elmentek.	22 Et audientes mirati sunt, et relicto eo abierunt.
23 Azon a napon odamentek hozzá a szaddúceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt:	23 In illo die accesserunt ad eum sadducæi, qui dicunt non esse resurrectionem : et interrogaverunt eum,
24 »Mester! Mózes azt mondta: ‘Ha valaki meghal gyermekek nélkül, akkor a testvére vegye magához a feleségét, és támasszon utódot testvérének’ .	24 dicentes : Magister, Moyses dixit : Si quis mortuus fuerit non habens filium, ut ducat frater ejus uxorem illius, et suscitet semen fratri suo.
25 Nos, volt nálunk hét testvér. Az első megnősült, de meghalt, és nem lévén utóda, ráhagyta a feleségét a testvérére.	25 Erant autem apud nos septem fratres : et primus, uxore ducta, defunctus est : et non habens semen, reliquit uxorem suam fratri suo.
26 Hasonlóan a második és a harmadik is, sőt, mind a hét.	26 Similiter secundus, et tertius usque ad septimum.
27 Mindnyájuk után pedig meghalt az asszony is.	27 Novissime autem omnium et mulier defuncta est.
28 A feltámadáskor melyiknek lesz a felesége a hét közül? Hiszen mindegyiké volt.«	28 In resurrectione ergo cujus erit de septem uxor ? omnes enim habuerunt eam.
29 Jézus így válaszolt nekik: »Tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát.	29 Respondens autem Jesus, ait illis : Erratis nescientes Scripturas, neque virtutem Dei.
30 A feltámadottak ugyanis nem nősülnek, és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.	30 In resurrectione enim neque nubent, neque nubentur : sed erunt sicut angeli Dei in cælo.
31 Nem olvastátok a halottak feltámadásáról, amit Isten mondott nektek:	31 De resurrectione autem mortuorum non legistis quod dictum est a Deo dicente vobis :
32 ‘Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?’ Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké.«	32 Ego sum Deus Abraham, et Deus Isaac, et Deus Jacob ? Non est Deus mortuorum, sed viventium.
33 Mikor a tömeg ezt meghallotta, csodálkozott a tanításán.	33 Et audientes turbæ, mirabantur in doctrina ejus.
34 Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szaddúceusokat elnémította, összegyűltek egy csoportba,	34 Pharisæi autem audientes quod silentium imposuisset sadducæis, convenerunt in unum :
35 és az egyikük, egy törvénytudó, hogy próbára tegye, megkérdezte tőle:	35 et interrogavit eum unus ex eis legis doctor, tentans eum :
36 »Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben?«	36 Magister, quod est mandatum magnum in lege ?
37 Ő azt felelte neki: »‘Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből’ .	37 Ait illi Jesus : Diliges Dominum Deum tuum ex toto corde tuo, et in tota anima tua, et in tota mente tua.
38 Ez a legnagyobb, az első parancs.	38 Hoc est maximum, et primum mandatum.
39 A második hasonló ehhez: ‘Szeresd felebarátodat, mint önmagadat’ .	39 Secundum autem simile est huic : Diliges proximum tuum, sicut teipsum.
40 Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták.«	40 In his duobus mandatis universa lex pendet, et prophetæ.
41 Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus megkérdezte őket:	41 Congregatis autem pharisæis, interrogavit eos Jesus,
42 »Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia ő?« Azt felelték neki: »Dávidé.«	42 dicens : Quid vobis videtur de Christo ? cujus filius est ? Dicunt ei : David.
43 Erre megkérdezte tőlük: »Akkor Dávid miért hívja őt a Lélek által Úrnak, amikor így szól:	43 Ait illis : Quomodo ergo David in spiritu vocat eum Dominum, dicens :
44 ‘Így szól az Úr az én Uramhoz: Jobbom felől foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet’.	44 Dixit Dominus Domino meo : Sede a dextris meis, donec ponam inimicos tuos scabellum pedum tuorum ?
45 Ha tehát Dávid Úrnak hívja őt, hogyan lehet az ő fia?«	45 Si ergo David vocat eum Dominum, quomodo filius ejus est ?
46 Senki sem tudott válaszolni neki egy szót sem, és attól a naptól fogva senki nem merte őt többé kérdezni.	46 Et nemo poterat ei respondere verbum : neque ausus fuit quisquam ex illa die eum amplius interrogare.