A zsoltárok könyve 34

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA TINTORI
1 Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt.	1 (Di David). Giudica, o Signore, coloro che mi fanno del male, combatti quelli che mi combattono.
2 Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen.	2 Prendi le armi e lo scudo, e sorgi in mio aiuto.
3 Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek.	3 Tira fuori la spada, e sbarra il passaggio a quelli che mi perseguitano, dì all'anima mia: « Io sono la tua salvezza ».
4 Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét.	4 Sian confusi e coperti di vergogna quelli che attentano alla mia vita, voltino le spalle svergognati quelli che mi traman del male.
5 Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem.	5 Diventino come polvere dinanzi al vento, e l'angelo del Signore li metta alle strette.
6 Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül.	6 La loro via sia tenebrosa e sdruccevole, e l'angelo del Signore li incalzi;
7 Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából.	7 Senza motivi mi han teso occultamente il loro laccio di morte, senza ragione hanno oltraggiato l'anima mia.
8 Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket.	8 Ci cada lui in un laccio ignorato, s'impigli nella rete che ha nascosta, resti preso nel suo laccio stesso.
9 Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik!	9 Ma l'anima mia esulterà nel Signore, e si rallegrerà nel suo salvatore.
10 Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik!	10 Tutte le mie ossa diranno: « Signore, chi è simile a te, che liberi il misero da chi ne può più di lui, l'indigente e il povero da quelli che lo spogliano? »
11 Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.	11 Testimoni iniqui, levatisi su, m'interrogano su cose da me ignorate.
12 Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket.	12 Per il bene mi rendon del male: desolazione dell'anima mia.
13 Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni?	13 Ma io, tra le loro molestie, mi vestivo di cilizio, umiliavo nel digiuno l'anima mia, e la mia preghiera ritornava nel mio seno.
14 Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot!	14 Come parenti, come fratelli, li trattavo con amore, come uno in lutto e in tristezza mi umiliavo.
15 Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd!	15 Ed essi fan festa contro di me e s'adunano: accumulan sopra di me i flagelli, e non so perchè.
16 Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja.	16 Sebbene dispersi, non si pentono, anzi mi tentano, mi carican d'insulti, digrignano contro di me i loro denti.
17 De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön.	17 Signore, fino a quando starai a vedere? Libera l'anima mia dalla loro malvagità, l'unica mia dai leoni.
18 Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket.	18 Celebrerò le tue lodi nella grande adunanza, ti loderò in mezzo al popolo numeroso.
19 Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket.	19 Non godan sopra di me i miei ingiusti avversari, che mi odiano senza ragione e strizzan l'occhio.
20 Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket.	20 Con me infatti ripeton parole di pace, ma nell'ira, parlando alla terra, meditano inganni.
21 Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük.	21 Spalancati contro di me la loro bocca, esclamando: « Bene! Bene! Han veduto i nostri occhi! »
22 Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat.	22 Tu hai visto, o Signore, non tacere; Signore, non t'allontanare da me.
23 De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.	23 Sorgi, o Signore, a difendere il mio diritto, la mia causa, mio Dio e mio Signore.
	24 Giudicami secondo la tua giustizia, o Signore mio Dio, ed essi non abbiano a menar trionfo su me.
	25 E non dicano in cuor loro: « Ah! Ah! Abbiamo trionfato! » Non giungano a dire: « L'abbiamo divorato ».
	26 Sian confusi e insieme svergognati, quelli che si rallegrano dei miei mali. Sian coperti di confusione e di rossore coloro che parlano con spavalderia contro di me.
	27 Esultino e si rallegrino quelli che hanno a cuore la mia giustizia; e dicano sempre « Sia esaltato il Signore » coloro che desiderano la pace del suo servo.
	28 La mia lingua celebrerà la tua giustizia: la tua lode tutto il giorno.