A zsoltárok könyve 34

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA MARTINI
1 Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt.	1 Salmo dello stesso Davidde. Giudica, o Signore, coloro, che mi offendono: combatti coloro, che mi combattono.
2 Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen.	2 Prendi l'armi, e lo scudo, e levati a darmi aita.
3 Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek.	3 Tira fuori la spada, e serra la strada a coloro, che mi perseguitano: dì all'anima mia: Io sono la tua salute.
4 Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét.	4 Rimangan confusi, e svergognati tutti coloro, che tendono insidie alla, mia vita. Sian messi in fuga, e in scompiglio quei, che ordiscon del male contro, di me.
5 Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem.	5 Siano come polvere al soffiar del vento, e l'Angelo del Signore li prema.
6 Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül.	6 La loro via sia tenebrosa, e sdrucciolevole, e l'Angelo del Signore gli incalzi.
7 Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából.	7 Perocché senza ragione mi tesero occultamente il loro laccio di morte: ingiustamente caricarono di obbrobrj l'anima mia.
8 Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket.	8 Venga sopra di lui un laccio, a cui egli non pensa, e dalla rete tesa occultamente da lui egli sia preso, e cada nello stesso suo laccio.
9 Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik!	9 Ma l'anima mia esulterà nel Signore, e si rallegrerà per la salute, che vien da lui.
10 Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik!	10 Tutte quante le ossa mie diranno: Signore, che è simile a te? Tu, che liberi il povero dalle mani di quei, che ne possono più di lui, l'abbandonato, e il povero da quelli, che la spogliavano.
11 Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.	11 Testimoni iniqui, levatisi su, mi domandavan conto di cose, ch'io ignorava.
12 Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket.	12 Pel bene mi rendevan dei mali: la sterilità all'anima mia.
13 Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni?	13 Ma io mentre quelli mi molestavano, mi rivestii di cilizio. Umiliai col digiuno l'anima mia, e nel mio seno si aggirava la mia orazione.
14 Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot!	14 Quasi parente, e quasi fratello lo trattai con amore: mi umiliai come uno, che è in duolo, e in tristezza.
15 Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd!	15 Ed essi eran lieti, e si adunaron contro di me: furon messi insieme flagelli contro di me, e io non li conosceva.
16 Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja.	16 Vennero in discordia, ma non si compunsero: mi tentarono, mi insultarono grandemente, digrignavano i denti contro di me.
17 De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön.	17 Signore, quando porrai tu mente? Sottraggi l'anima mia dalla malignità di costoro, dai leoni l'unica mia.
18 Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket.	18 Te io confesserò in una Chiesa grande; in mezzo a un popolo numerosa ti loderò.
19 Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket.	19 Non abbiano da goder del mio male quelli, che ingiustamente mi sono avversi; quelli, che mi odiano senza cagione, e ammiccan cogli occhi.
20 Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket.	20 Imperocché meco parlavan parole di pace; ma nella commozion della terra meditavano inganni.
21 Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük.	21 Dilatarono la loro bocca contro di me; dissero: Bene sta, bene sta, i nostri occhi han veduto.
22 Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat.	22 Tu hai veduto, o Signore, non restare in silenzio: Signore, non ritirarti da me.
23 De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.	23 Levati su, e abbi a cuore il mio giudizio; la mia causa, Dio mio e Signor mio.
	24 Giudicami secondo la tua giustizia, o Signore Dio mio, e coloro di me non trionfino.
	25 Non dicano ne' loro cuori: Bene sta, buon per noi: e non dicano: Lo abbiam divorato.
	26 Siano tutti insieme confusi, e svergognati quelli, che si rallegrano de' miei mali. Siano vestiti di confusione, e di rossore coloro, che parlan superbamente, contro di me.
	27 Esultino, e si rallegrino quei che favoriscono la mia giustizia; e dicano sempre: Sia magnificato il Signore, quei, che la pace desiderano del servo di lui.
	28 E la mia lingua mediterà la tua giustizia: le lodi tue tutto il giorno.