A zsoltárok könyve 34

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA RICCIOTTI
1 Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt.	1 - Di David. Giudica, o Signore, quei che mi fan del male, combatti quei che mi combattono.
2 Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen.	2 Piglia le armi e lo scudoe lèvati in mio aiuto.
3 Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek.	3 Sguaina la spada e sbarra [la via] di fronte a' miei persecutori, di' all'anima mia: «Io son la salvezza!».
4 Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét.	4 Sian confusi e svergognati quei che insidian la mia vita, sian volti in fuga e confusi quei che mi traman sciagure.
5 Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem.	5 Divengan come polvere in faccia al vento, e l'angelo del Signore li spinga via.
6 Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül.	6 Sia la via loro tenebre e sdrucciolo, e l'angelo del Signore gl'incalzi.
7 Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából.	7 Perché senza ragione han nascosto per me il loro laccio di morte, senza motivo han colmato d'obbrobri l'anima mia.
8 Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket.	8 Gli venga addosso [a ciascuno] la rovina cui non pensa, e la rete che ha nascosto l'acchiappi, e qui nel laccio e' cada [in malora].
9 Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik!	9 Allora l'anima mia esulterà nel Signore, e si rallegrerà della salvezza da lui [venuta].
10 Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik!	10 Tutte le mie ossa diranno:«0 Signore, chi mai è come te? Tu che liberi il misero dalle mani de' più forti, il meschino e il povero da quei che lo spogliano».
11 Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.	11 Si levan su testimoni iniqui, di cose che ignoro mi domandan conto,
12 Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket.	12 mi rendon male per bene, sterilità [preparano] all'anima mia.
13 Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni?	13 Io invece, quand'erano infermi, vestivo il cilicio, mortificavo col digiuno l'anima mia, e la mia orazione si ripercoteva sul mio seno.
14 Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot!	14 Come d'un amico e d'un fratello mi pigliavo cura [d'ognuno di loro] ; quasi in lutto e tristezza, me n'andavo curvo così.
15 Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd!	15 Ed [or ch'io vacillo], contro di me si rallegrano e s'adunano: s'adunan contro di me per colpirmi a mia insaputa,
16 Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja.	16 mi dilanian senza mai cessare, mi tentano, mi scherniscono con scherno [feroce], digrignan contro di me i loro denti.
17 De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön.	17 O Signore, [sino a] quando starai a guardare? Salva l'anima mia dalla loro malvagità, dai leoni l'unico mio [bene].
18 Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket.	18 Ti celebrerò in assemblea numerosa, tra denso popolo ti loderò.
19 Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket.	19 Non gioiscano di me quelli che iniquamente m'avversano; quei che m'odian senza ragione non ammicchino con gli occhi!
20 Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket.	20 Poichè non parlan di pace, e contro i mansueti della terra tramano inganni.
21 Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük.	21 E spalancan su me la loro bocca, dicono: «Bene, bene! han visto i nostri occhi [quel che volevamo]!».
22 Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat.	22 [Tu pure] hai visto, o Signore; non startene zitto!0 Signore, non ti allontanar da me.
23 De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.	23 Lèvati e prendi a cuore il mio giudizio: o Dio mio e mio Signore, [prendi a cuore] la mia causa.
	24 Giudicami secondo la tua giustizia, Signore Dio mio, e non godano a motivo di me.
	25 Non dicano in cuor loro: «Bene, bene per noi!», non dicano: «L'abbiam divorato!».
	26 Arrossiscano e sian svergognati a un tempoquei che si rallegrano delle mie sciagure, sian coperti di confusione e di vergognaquei che parlano arrogantemente contro di me.
	27 Esultino e si rallegrino quanti favoriscon la mia giustizia; e dican sempre: «Sia magnificato il Signore, che vuole la pace del mio servo!».
	28 E la mia lingua celebrerà la tua giustizia, tutto il giorno [canterà] la tua lode.