1 Figliuol mio, attendi alla mia sapienza, Inchina il tuo orecchio al mio intendimento; | 1 Figyelmezz, fiam, bölcsességemre, hajtsd füledet okosságomra, |
2 Acciocchè tu osservi gli avvedimenti, E che le tue labbra conservino la scienza. | 2 hogy óvatos légy, és ajkad megőrizze a tudást. Ügyet se vess a csalfa nőre, |
3 Perciocchè le labbra della donna straniera stillano favi di miele. E il suo palato è più dolce che olio; | 3 mert az idegen nő ajka méztől csepeg, az ínye olajnál is simább, |
4 Ma il fine di essa è amaro come assenzio, Acuto come una spada a due tagli. | 4 végül azonban keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard. |
5 I suoi piedi scendono alla morte; I suoi passi fanno capo all’inferno. | 5 A lába halálba siet, és léptei az alvilág felé tartanak, |
6 I suoi sentieri sono vaganti, senza che essa sappia ove va, Perchè non considera attentamente la via della vita. | 6 nem járnak az élet ösvényén, lépései változók és megismerhetetlenek. |
7 Ora dunque, figliuoli, ascoltatemi, E non vi dipartite da’ detti della mia bocca. | 7 Nos tehát, fiam, hallgass rám, s el ne távozz szám igéitől! |
8 Allontana la tua via da essa, E non accostarti all’uscio della sua casa; | 8 Távol tartsd tőle utadat, ne is közelíts háza ajtajához, |
9 Che talora tu non dia il tuo onore agli stranieri, E gli anni tuoi al crudele; | 9 hogy életedet másoknak ne kelljen odaadnod, és éveidet könyörtelen valakinek, |
10 Che talora i forestieri non si sazino delle tue facoltà; E che le tue fatiche non vadano nella casa dello strano; | 10 hogy idegenek ne töltekezzenek vagyonoddal, és kereseted más házába ne jusson, |
11 E che tu non gema alla fine, Quando la tua carne ed il tuo corpo saranno consumati; | 11 hogy végezetül ne sopánkodj, amikor lefogyott a húsod és a tested – és ne mondd: |
12 E non dica: Come ebbi io in odio l’ammaestramento? E come rigettò il mio cuore la correzione? | 12 »Miért is utáltam a fegyelmet, miért nem engedett szívem az intelmeknek? |
13 E come non ascoltai la voce di quelli che mi ammaestravano, E non inchinai il mio orecchio a quelli che m’insegnavano? | 13 Miért nem hallgattam tanítóim szavára, és miért nem hajtottam fülemet azokhoz, akik oktattak! |
14 Quasi che sono stato in ogni male, In mezzo della raunanza e della congregazione | 14 Kevés híja, hogy végső bajba nem jutottam a község és gyülekezet körében!« |
15 Bevi delle acque della tua cisterna, E de’ ruscelli di mezzo della tua fonte. | 15 A vizet saját ciszternádból idd, és a magad kútjából a nedűt! |
16 Spandansi le tue fonti fuori, Ed i ruscelli delle tue acque per le piazze. | 16 Vajon a szabadba ömöljenek-e forrásaid, és az utcákra patakjaid? |
17 Sieno quelle acque a te solo, E a niuno strano teco. | 17 Legyenek azok egyedül a tieid, és ne osztozzanak veled idegenek. |
18 Sia la tua fonte benedetta; E rallegrati della moglie della tua giovanezza. | 18 Áldott legyen a forrásod, és vigadj ifjúkorod feleségével! |
19 Siati ella una cerva amorosa, ed una cavriuola graziosa; Inebbrinti le sue mammelle in ogni tempo; Sii del continuo invaghito del suo amore. | 19 A szerelmes szarvasünő, a bájos zerge – részegítsen meg téged a keble minden időben, és az ő szerelmében gyönyörködj szüntelen! |
20 E perchè, figliuol mio, t’invaghiresti della straniera, Ed abbracceresti il seno della forestiera? | 20 Miért engednéd, fiam, hogy idegen asszony elcsábítson, s ugyan miért melegednél más nő keblén? |
21 Conciossiachè le vie dell’uomo sieno davanti agli occhi del Signore, E ch’egli consideri tutti i suoi sentieri. | 21 Hisz a férfi útjai az Úr szeme előtt vannak, és ő minden ösvényét szemmel kíséri! |
22 Le iniquità dell’empio lo prenderanno, Ed egli sarà ritenuto con le funi del suo peccato. | 22 A bűnöst vétkei megragadják, és bűneinek kötelei fogva tartják, |
23 Egli morrà per mancamento di correzione; E andrà errando per la molta sua pazzia | 23 meg kell halnia fegyelem híján, csapdába kerül, mert nagyon is balga! |