| 1 cf2Alors les justes se lèveront avec une grande assurance (fermeté) contre ceux qui les auront mis dans l'angoisse, et qui auront ravi le fruit de leurs travaux. | 1 Tóbiás erre feleletül így szólt apjához, Tóbithoz: »Mindent úgy teszek majd apám, ahogy megparancsoltad nekem. |
| 2 A cette vue les méchants seront troublés par une horrible frayeur, et ils seront stupéfaits en voyant tout à coup ceux dont ils n'attendaient pas le salut ; | 2 A pénzt azonban hogyan szerezzem vissza, nem tudom. Gábael nem ismer engem, én sem ismerem őt. Milyen jelet adjak neki, hogy megismerjen engem, higgyen nekem és visszaadja a pénzt? Aztán meg az utat sem tudom, amely Médiába vezet.« |
| 3 ils diront en eux-mêmes, saisis de remords, et gémissant dans l'angoisse de leur cœur : Voici ceux dont nous avons fait autrefois un objet de risée, et un thème d'outrages. | 3 Tóbit ezt válaszolta fiának Tóbiásnak: »Keze írását adta nekem és kézírásomat adtam neki, kettévágtuk, s mindegyikünk egy részt kapott és elhelyeztük övét a pénzzel. Húsz éve már, hogy e pénzt letétbe helyeztem. Most pedig fiam keress magadnak egy megbízható útitársat és megadjuk bérét, amikor visszajössz. S amíg élek szerezd meg tőle a pénzt.« |
| 4 Insensés que nous étions, nous regardions leur vie comme une folie, et leur mort comme une honte (sans honneur) ; | 4 Tóbiás elment, hogy keressen valakit, aki elmegy vele Médiába és ismeri az utat. Kint találkozott Ráfael angyallal, előtte állt, de nem tudta, hogy Isten angyala. |
| 5 et voilà qu'ils sont comptés parmi les fils de Dieu, et que leur partage est avec les (au milieu des) saints. | 5 Így szólt hozzá: »Honnét való vagy jó ifjú?« Erre ő így felelt: »Izrael fiai közül való vagyok, azért jöttem ide, hogy munkát keressek.« Tóbiás így szólt hozzá: »Ismered-e az utat Médiába?« |
| 6 Nous nous sommes donc égarés de la voie de la vérité, et la lumière de la justice n'a pas lui pour nous, et le soleil de l'intelligence ne s'est pas levé sur nous. | 6 Ő így felelt neki: »Ismerem, gyakran jártam ott, ismerem minden útját. Gyakran jártam Médiában és megszálltam Gábael testvérünknél, aki a médiai Rágesben lakik, két napi útra van Ekbatanától Rágesig. Ez hegyen, Ekbatana pedig a síkság közepén van.« |
| 7 Nous nous sommes lassés dans la voie de l'iniquité et de la perdition, et nous avons marché par des chemins difficiles, et nous avons ignoré la voie du Seigneur. | 7 Tóbiás így felelt neki: »Várj meg kérlek, amíg erről apámnak jelentést teszek. Fontos lenne számomra, hogy velem jöjj, megfizetem béredet.« |
| 8 De quoi nous a servi l'orgueil ? De quel profit nous a été la vaine ostentation de nos (des) richesses ? | 8 Az így válaszolt: »Jól van, megvárlak, de ne maradj sokáig.« |
| 9 Toutes ces choses ont passé comme l'ombre, et comme le messager qui court, | 9 Tóbiás elment és jelentette apjának Tóbitnak, és elmondta neki: »Találtam valakit testvéreink, Izrael fiai közül, aki eljön velem.« Apja ezt mondta neki: »Hívd ide ezt az embert, hogy érdeklődjek családja meg törzse felől, megtudjam, megbízható-e, hogy elkísérjen téged fiam.« |
| 10 ou comme le vaisseau qui fend les flots agités, et dont on ne trouve pas de trace après qu'il a passé, ni la marque (le sentier) de sa carène sur les flots ; | 10 Tóbiás kiment, hívta őt és ezt mondta: »Ifjú, apám hív téged!« Belépett hozzá és először Tóbit üdvözölte. Ő pedig így válaszolt: »Nagy örömöd legyen!« Tóbit így felelt: »Micsoda örömöm lehet még. Nincs meg a szemem világa, nem látom az ég ragyogását, sötétség borul rám, mint a halottakra, akik már nem látnak világosságot. Élőhalott vagyok, az emberek hangját hallom, de őket nem látom.« Az angyal így szólt hozzá: »Légy erőslelkű, Isten nemsokára meggyógyít, légy erőslelkű!« Tóbit így szólt hozzá: »Fiam, Tóbiás, Médiába készül. Elmennél-e vele, s lennél-e vezetője? Megadom béredet testvér.« Így felelt neki: »Elmehetek vele, ismerek minden utat, többször jártam Médiában, bejártam hegyeit, völgyeit, ismerem minden ösvényét.« |
| 11 ou comme l'oiseau qui vole à travers les airs, sans qu'on puisse trouver aucun vestige de sa route : on n'entend que le bruit de ses ailes qui frappent l'air léger et qui s'y ouvrent une route avec effort, et après qu'en les agitant il s'est envolé (il a achevé son vol), on ne trouve plus aucune trace de son passage ; | 11 Tóbit így szólt hozzá: »Testvér, melyik családból és törzsből származol? Mondd el nekem, testvér!« |
| 12 ou comme la flèche lancée vers son but : l'air qu'elle a divisé s'est aussitôt rejoint, et l'on ignore par où elle a passé. | 12 Ő így felelt neki: »Miért érdekel a családom?« »Szeretném tudni – mondta Tóbit –, kihez tartozol, és mi a neved.« |
| 13 Ainsi nous-mêmes, à peine nés, nous avons cessé d'être, et nous n'avons (certainement) pu montrer aucune trace de vertu ; mais nous avons été consumés par notre malice (méchanceté). | 13 Ezt felelte: »Én Azarja vagyok, a nagy Ananja fia testvéreid közül.« |
| 14 Voilà ce que les pécheurs diront (ont dit) dans l'enfer ; | 14 Tóbit így szólt hozzá: »Isten hozott testvér, de ne haragudjál, hogy az igazat akartam megtudni családodról. Így hát testvérem vagy, tekintélyes nemzetségből. Ismertem Ananját és Nátánt, a nagy Semelja két fiát. Velem jártak Jeruzsálembe, velem együtt imádkoztak ott és nem tértek le a helyes útról. Testvéreid becsületes emberek, jó családból való vagy. Isten hozott közénk.« |
| 15 car l'espérance de l'impie est comme le duvet des plantes (la laine) que le vent emporte, ou comme l'écume légère qui est dispersée par la tempête, ou comme la fumée que le vent dissipe, ou comme le souvenir de l'hôte qui est reparti après un (seul) jour. | 15 Majd így folytatta: »Minden napra adok egy drachma bért, s amire szükséged van neked és fiamnak. Menj el fiammal, |
| 16 Mais les justes vivront éternellement, et le (auprès du) Seigneur (est) leur réserve leur récompense, et le (les soins en leur faveur dans le) Très-Haut pense à eux. | 16 és meg is toldom béredet.« |
| 17 C'est pourquoi ils recevront de la main du Seigneur un royaume de gloire (d'honneur) et un (le) diadème éclatant (d'éclat) ; car il les protégera de sa droite, et les défendra de son saint bras. | 17 Az angyal így felelt: »Elmegyek vele. Ne félj, oda is, vissza is szerencsés lesz utunk, mert az út biztonságos.« Tóbit így szólt hozzá: »Légy áldott testvér!« Majd hívta fiát és ezt mondta neki: »Készülj fel az útra fiam, és kelj útra testvéreddel. Isten, aki a mennyben van, oltalmazzon titeket itt és vezessen vissza benneteket hozzám egészségben, és az ő angyala kísérjen és védjen benneteket fiam.« Tóbiás kiment, hogy útjára induljon, megcsókolta apját és anyját. Tóbit ezt mondta neki: »Szerencsés utat!« |
| 18 Son zèle se munira d'une armure, et il armera les (la) créature(s) pour se venger de ses ennemis. | 18 Anyja könnyekre fakadt és ezt mondta Tóbitnak: »Miért küldted el fiamat? Nemde ő kezünk botja, aki ki- és bejár előttünk? |
| 19 Il revêtira la justice pour cuirasse, et il prendra pour casque (l'intégrité de) son jugement (infaillible) ; | 19 Nem a pénz a legfontosabb, s mit számít fiúnkhoz képest? |
| 20 il se couvrira de l'équité comme d'un bouclier impénétrable (inexpugnable). | 20 Jó volt nekünk úgy élni, ahogy az Úr adta.« |
| 21 (Mais) Il aiguisera comme une lance sa colère inflexible, et tout l'univers (globe de la terre) combattra avec lui contre les insensés. | 21 De ő így felelt neki: »Ne aggódj: fiúnk szerencsésen odaér és szerencsésen vissza is tér hozzánk, szemeid meglátják őt azon a napon, amikor szerencsésen visszajön hozzád. Ne aggodalmaskodj és ne félj miattuk, nővérem! |
| 22 Les éclats de la foudre iront droit sur eux ; ils seront lancés des nuées comme les flèches d'un arc bien tendu, et ils fondront au lieu marqué. | 22 Jó angyal jár vele, útja sikeres lesz, és egészségben tér majd haza.« |
| 23 Une colère sans pitié (Et par la colère de Dieu semblable à une baliste d'abondante grêles seront envoyées) les accablera de grêles ; l'eau de la mer bouillonnera (sera courroucée) contre eux, et les fleuves déborderont avec furie. | |
| 24 Un vent violent s'élèvera contre eux et les dispersera comme un tourbillon ; leur iniquité réduira toute la terre en un désert, et leur malice (méchanceté) renversera les trônes des puissants. | |
| 25 Car notre pauvreté nous suffisait, et nous pouvions regarder comme une grande richesse de voir notre fils. | |
| 26 Et Tobie lui dit: Ne pleurez point; notre fils arrivera sain et sauf, et il reviendra sain et sauf, et Vos yeux le verront. | |
| 27 Car je crois que le bon Ange de Dieu l'accompagne, et qu'il dispose bien tout ce qui le concerne, et qu'ainsi il reviendra vers nous avec joie. | |
| 28 A cette parole, sa mère cessa de pleurer, et elle se tut. | |
