Jeremiás siralmai 5

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW AMERICAN BIBLE
1 Emlékezz, Uram, mi történt velünk, tekints ránk és lásd gyalázatunkat!	1 Remember, O LORD, what has befallen us, look, and see our disgrace:
2 Örökségünk jövevényekre szállt, házaink idegenekre.	2 Our inherited lands have been turned over to strangers, our homes to foreigners.
3 Árvák lettünk, és apátlanok, anyáink olyanok, mint az özvegyek.	3 We have become orphans, fatherless; widowed are our mothers.
4 Vizünket pénzért isszuk, fánkat vételárért kapjuk.	4 The water we drink we must buy, for our own wood we must pay.
5 Nyakunkon vannak üldözőink, elfáradtunk, és nincs nyugalmunk.	5 On our necks is the yoke of those who drive us; we are worn out, but allowed no rest.
6 Egyiptomnak nyújtottunk kezet, s Asszíriának, hogy jóllakjunk kenyérrel.	6 To Egypt we submitted, and to Assyria, to fill our need of bread.
7 Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé, s mi hordozzuk bűneiket.	7 Our fathers, who sinned, are no more; but we bear their guilt.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.	8 Slaves rule over us; there is no one to rescue us from their hands.
9 Életünk kockáztatásával szerezzük kenyerünket kard elől a pusztában.	9 At the peril of our lives we bring in our sustenance, in the face of the desert heat;
10 Bőrünk izzik, mint a kemence, a hevesen kínzó éhségtől.	10 Our skin is shriveled up, as though by a furnace, with the searing blasts of famine.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.	11 The wives in Zion were ravished by the enemy, the maidens in the cities of Judah;
12 A fejedelmeket felakasztották kezükkel, a vének személyét nem tisztelték.	12 Princes were gibbeted by them, elders shown no respect.
13 Az ifjak malmot hajtanak, és a gyermekek fahordásban rogyadoznak.	13 The youths carry the millstones, boys stagger under their loads of wood;
14 A vének eltűntek a kapuból, az ifjak abbahagyták hárfajátékukat.	14 The old men have abandoned the gate, the young men their music.
15 Eltűnt szívünk vidámsága, gyászra fordult a körtáncunk.	15 The joy of our hearts has ceased, our dance has turned into mourning;
16 Leesett a koszorú a fejünkről; jaj nekünk, mert vétkeztünk!	16 The garlands have fallen from our heads: woe to us, for we have sinned!
17 Ezért lett szomorú a szívünk, ezért homályosult el a szemünk;	17 Over this our hearts are sick, at this our eyes grow dim:
18 Sion hegye miatt, mely puszta lett, rókák járkálnak rajta.	18 That Mount Zion should be desolate, with jackals roaming there!
19 De te, Uram, örökké megmaradsz, trónod nemzedékről nemzedékre.	19 You, O LORD, are enthroned forever; your throne stands from age to age.
20 Miért feledkezel meg rólunk örökre, miért hagysz el minket hosszú napokra?	20 Why, then, should you forget us, abandon us so long a time?
21 Téríts magadhoz, Uram, és megtérünk, újítsd meg napjainkat, mint hajdan!	21 Lead us back to you, O LORD, that we may be restored: give us anew such days as we had of old.
22 Vagy talán végképp elvetettél minket, oly nagyon megharagudtál miránk?	22 For now you have indeed rejected us, and in full measure turned your wrath against us.