Jeremiás siralmai 5

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 Emlékezz, Uram, mi történt velünk, tekints ránk és lásd gyalázatunkat!	1 RICORDATI, Signore, di quello che ci è avvenuto; Riguarda, e vedi li nostro vituperio.
2 Örökségünk jövevényekre szállt, házaink idegenekre.	2 La nostra eredità è stata trasportata agli stranieri, E le nostre case a’ forestieri.
3 Árvák lettünk, és apátlanok, anyáink olyanok, mint az özvegyek.	3 Noi siam divenuti orfani, senza padre; E le nostre madri come donne vedove.
4 Vizünket pénzért isszuk, fánkat vételárért kapjuk.	4 Noi abbiam bevuta la nostra acqua per danari, Le nostre legne ci sono state vendute a prezzo.
5 Nyakunkon vannak üldözőink, elfáradtunk, és nincs nyugalmunk.	5 Noi abbiam sofferta persecuzione sopra il nostro collo; Noi ci siamo affannati, e non abbiamo avuto alcun riposo.
6 Egyiptomnak nyújtottunk kezet, s Asszíriának, hogy jóllakjunk kenyérrel.	6 Noi abbiam porta la mano agli Egizi, Ed agli Assiri, per saziarci di pane.
7 Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé, s mi hordozzuk bűneiket.	7 I nostri padri hanno peccato, e non sono più; Noi abbiam portate le loro iniquità.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.	8 De’ servi ci hanno signoreggiati; Non vi è stato alcuno che ci abbia riscossi di man loro.
9 Életünk kockáztatásával szerezzük kenyerünket kard elől a pusztában.	9 Noi abbiamo addotta la nostra vittuaglia A rischio della nostra vita, per la spada del deserto.
10 Bőrünk izzik, mint a kemence, a hevesen kínzó éhségtől.	10 La nostra pelle è divenuta bruna come un forno, Per l’arsure della fame.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.	11 Le donne sono state sforzate in Sion, E le vergini nelle città di Giuda.
12 A fejedelmeket felakasztották kezükkel, a vének személyét nem tisztelték.	12 I principi sono stati impiccati per man di coloro; Non si è avuta riverenza alle facce de’ vecchi.
13 Az ifjak malmot hajtanak, és a gyermekek fahordásban rogyadoznak.	13 I giovani hanno portata la macinatura, E i fanciulli son caduti per le legne.
14 A vének eltűntek a kapuból, az ifjak abbahagyták hárfajátékukat.	14 I vecchi hanno abbandonato le porte, E i giovani i loro suoni.
15 Eltűnt szívünk vidámsága, gyászra fordult a körtáncunk.	15 La gioia del nostro cuore è cessata, I nostri balli sono stati cangiati in duolo.
16 Leesett a koszorú a fejünkről; jaj nekünk, mert vétkeztünk!	16 La corona del nostro capo è caduta; Guai ora a noi! perciocchè abbiam peccato
17 Ezért lett szomorú a szívünk, ezért homályosult el a szemünk;	17 Per questo il cuor nostro è languido; Per queste cose gli occhi nostri sono scurati.
18 Sion hegye miatt, mely puszta lett, rókák járkálnak rajta.	18 Egli è perchè il monte di Sion è deserto, Sì che le volpi vi passeggiano.
19 De te, Uram, örökké megmaradsz, trónod nemzedékről nemzedékre.	19 Tu, Signore, dimori in eterno; Il tuo trono è stabile per ogni età.
20 Miért feledkezel meg rólunk örökre, miért hagysz el minket hosszú napokra?	20 Perchè ci dimenticheresti in perpetuo? Perchè ci abbandoneresti per lungo tempo?
21 Téríts magadhoz, Uram, és megtérünk, újítsd meg napjainkat, mint hajdan!	21 O Signore, convertici a te, e noi sarem convertiti: Rinnova i nostri giorni, come erano anticamente.
22 Vagy talán végképp elvetettél minket, oly nagyon megharagudtál miránk?	22 Perciocchè, ci hai tu del tutto riprovati? Sei tu adirato contro a noi fino all’estremo?