A zsoltárok könyve 34

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt.	1 Ipsi David. Judica, Domine, nocentes me ; expugna impugnantes me.
2 Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen.	2 Apprehende arma et scutum, et exsurge in adjutorium mihi.
3 Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek.	3 Effunde frameam, et conclude adversus eos qui persequuntur me ; dic animæ meæ : Salus tua ego sum.
4 Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét.	4 Confundantur et revereantur quærentes animam meam ; avertantur retrorsum et confundantur cogitantes mihi mala.
5 Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem.	5 Fiant tamquam pulvis ante faciem venti, et angelus Domini coarctans eos.
6 Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül.	6 Fiat via illorum tenebræ et lubricum, et angelus Domini persequens eos.
7 Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából.	7 Quoniam gratis absconderunt mihi interitum laquei sui ; supervacue exprobraverunt animam meam.
8 Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket.	8 Veniat illi laqueus quem ignorat, et captio quam abscondit apprehendat eum, et in laqueum cadat in ipsum.
9 Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik!	9 Anima autem mea exsultabit in Domino, et delectabitur super salutari suo.
10 Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik!	10 Omnia ossa mea dicent : Domine, quis similis tibi ? eripiens inopem de manu fortiorum ejus ; egenum et pauperem a diripientibus eum.
11 Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.	11 Surgentes testes iniqui, quæ ignorabam interrogabant me.
12 Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket.	12 Retribuebant mihi mala pro bonis, sterilitatem animæ meæ.
13 Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni?	13 Ego autem, cum mihi molesti essent, induebar cilicio ; humiliabam in jejunio animam meam, et oratio mea in sinu meo convertetur.
14 Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot!	14 Quasi proximum et quasi fratrem nostrum sic complacebam ; quasi lugens et contristatus sic humiliabar.
15 Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd!	15 Et adversum me lætati sunt, et convenerunt ; congregata sunt super me flagella, et ignoravi.
16 Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja.	16 Dissipati sunt, nec compuncti ; tentaverunt me, subsannaverunt me subsannatione ; frenduerunt super me dentibus suis.
17 De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön.	17 Domine, quando respicies ? Restitue animam meam a malignitate eorum ; a leonibus unicam meam.
18 Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket.	18 Confitebor tibi in ecclesia magna ; in populo gravi laudabo te.
19 Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket.	19 Non supergaudeant mihi qui adversantur mihi inique, qui oderunt me gratis, et annuunt oculis.
20 Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket.	20 Quoniam mihi quidem pacifice loquebantur ; et in iracundia terræ loquentes, dolos cogitabant.
21 Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük.	21 Et dilataverunt super me os suum ; dixerunt : Euge, euge ! viderunt oculi nostri.
22 Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat.	22 Vidisti, Domine : ne sileas ; Domine, ne discedas a me.
23 De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.	23 Exsurge et intende judicio meo, Deus meus ; et Dominus meus, in causam meam.
	24 Judica me secundum justitiam tuam, Domine Deus meus, et non supergaudeant mihi.
	25 Non dicant in cordibus suis : Euge, euge, animæ nostræ ; nec dicant : Devoravimus eum.
	26 Erubescant et revereantur simul qui gratulantur malis meis ; induantur confusione et reverentia qui magna loquuntur super me.
	27 Exsultent et lætentur qui volunt justitiam meam ; et dicant semper : Magnificetur Dominus, qui volunt pacem servi ejus.
	28 Et lingua mea meditabitur justitiam tuam ; tota die laudem tuam.