| 1 Si un hombre repudia a su mujer, | y ella se va de su lado | y luego se casa con otro, | ¿podrá volver al primero? | ¿No ha quedado profanada esa mujer? | Y tú, que has andado fornicando | con todos los amantes que has querido, | ¿podrás volver a mí? | —oráculo del Señor—. | 1 Ha elbocsátja egy férfi a feleségét, s az eltávozik tőle és egy másik férfié lesz, vajon visszatérhet-e még ahhoz? Nem volna-e teljesen megszentségtelenített az az ország? Akkor te, aki sok szeretővel paráználkodtál, visszatérhetsz-e hozzám? – mondja az Úr. – |
| 2 Fíjate bien en las colinas: | ¿Dónde no te mostrabas disponible? | Salías a los caminos a ofrecerte, | lo mismo que un nómada en el desierto. | Y así profanaste la tierra | con tantas fornicaciones y delitos. | 2 Emeld fel szemedet a kopár halmokra, és lásd! Hol nem háltak veled? Az utak mentén ültél előttük, mint az arab a pusztában, és megszentségtelenítetted az országot paráznaságoddal és gonoszságoddal. |
| 3 Las lluvias tempranas fallaron, | tampoco llegaron las tardías. | Mostrabas aires de ramera, | eras incapaz de avergonzarte. | 3 Ezért maradtak el az esőzések, és kései eső sem volt. Homlokod olyan lett, mint a parázna asszonyé: nem akartál pirulni. |
| 4 Y ahora me gritas: «Padre mío, | tú eres el amor de mi juventud». | 4 Ugye most így kiáltasz hozzám: ‘Atyám! Ifjúkorom bizalmas barátja vagy te! |
| 5 Pensabas: «¿Seguirá irritado? | ¿Me guardará rencor para siempre?». | Así hablabas mientras hacías | todas las maldades que podías. | 5 Vajon örökké haragszik, vagy megtartja haragját mindvégig?’ Íme, így szóltál, de tetted a rosszat, amennyire csak képes voltál.« |
| 6 En tiempos del rey Josías me dijo el Señor: —¿Has visto lo que ha hecho Israel, la apóstata? Ha ido por todos los altozanos y se ha prostituido bajo cualquier árbol frondoso. | 6 Ezt mondta nekem az Úr Jozija király napjaiban: »Láttad-e, mit tett az elpártolt Izrael? Elment minden magas hegyre és minden zöldellő fa alá, és ott paráználkodott. |
| 7 Y pensé: «Después de todo lo que ha hecho, volverá a mí». Pero no volvió. | 7 Így szóltam: ‘Miután mindezeket megtette, hozzám fog visszatérni.’ De nem tért vissza. Látta ezt hűtlen nővére, Júda. |
| 8 Judá, su hermana infiel, vio que yo había despedido a Israel, la apóstata, y le había dado el acta de divorcio por los adulterios que había cometido. Pero la infiel Judá no hizo caso. Al contrario, también ella se prostituyó sin ningún miedo, | 8 Látta, hogy éppen azért, mert házasságtörést követett el az elpártolt Izrael, elbocsátottam őt, és válólevelet adtam neki; mégsem félt nővére, a hűtlen Júda, hanem elment, és ő is paráználkodott. |
| 9 tanto que su liviandad contaminó el país, al cometer adulterio con la piedra y con el leño. | 9 Így történt, hogy könnyelmű paráznaságával megszentségtelenítette az országot, és házasságtörést követett el a kővel és a fával. |
| 10 A pesar de todo, su hermana Judá, la infiel, no volvió a mí de corazón, sino fingidamente —oráculo del Señor—. | 10 És mindemellett nem tért vissza hozzám hűtlen nővére, Júda, egész szívével, hanem csak hazug módon« – mondja az Úr. |
| 11 El Señor me dijo: La apóstata Israel hasta parece inocente comparada con la infiel Judá. | 11 Majd ezt mondta nekem az Úr: »Inkább igazlelkűnek látszik az elpártolt Izrael, mint a hűtlen Júda. |
| 12 Ve y pregona estas palabras en dirección norte: Vuelve, apóstata Israel | —oráculo del Señor—, | que no os pondré mala cara, | porque yo soy compasivo | —oráculo del Señor—; | no guardo rencor por siempre. | 12 Menj, kiáltsd ezeket a szavakat észak felé, és mondd: Térj vissza, te elpártolt Izrael! – mondja az Úr. – Nem fordítom el arcomat tőletek, mert kegyes vagyok – mondja az Úr –, nem haragszom örökké. |
| 13 Reconoce empero tu culpa, | puesto que te has rebelado | contra el Señor, tu Dios. | Prodigaste tus amores a extranjeros | debajo de cualquier árbol frondoso, | sin prestar oído a mis palabras | —oráculo del Señor—. | 13 Csak ismerd el bűnödet, hogy az Úrral, a te Isteneddel szakítottál, és elkószáltál útjaidon az idegenek felé, minden zöldellő fa alá, de szavamra nem hallgattatok! – mondja az Úr. – |
| 14 Volved, hijos apóstatas —oráculo del Señor—, que yo soy vuestro dueño. Os iré reuniendo a uno de cada ciudad, a dos de cada tribu, y os traeré a Sión. | 14 Térjetek vissza, elpártolt fiak – mondja az Úr –, mert én vagyok a ti Uratok! Magamhoz veszlek benneteket, egyet egy városból és kettőt egy nemzetségből, és bevezetlek titeket Sionba. |
| 15 Os daré pastores, según mi corazón, que os apacienten con ciencia y experiencia. | 15 Adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat, akik tudással és belátással legeltetnek titeket. |
| 16 Os multiplicaréis y creceréis en el país. Y en aquellos días —oráculo del Señor— ya no se hablará del Arca de la Alianza del Señor: no se recordará ni se mencionará; nadie la echará de menos, ni se volverá a construir otra. | 16 Ez történik majd, amikor megsokasodtok és megszaporodtok az országban: azokban a napokban – mondja az Úr –, nem beszélnek többé az ‘Úr szövetségének ládájáról,’ és nem jut eszébe senkinek; nem emlékeznek rá, nem keresik, és nem is készítik el többé. |
| 17 En aquel tiempo llamarán a Jerusalén «Trono del Señor». Todas las naciones se incorporarán a ella en el nombre de «El Señor que está en Jerusalén», y ya no se dejarán guiar por su corazón perverso y obstinado. | 17 Abban az időben Jeruzsálemet hívják majd az Úr trónjának, és odagyűlnek hozzá mind a nemzetek, az Úr nevéért Jeruzsálemhez, és nem mennek többé gonosz szívük megátalkodottsága után. |
| 18 En aquellos días Judá e Israel se juntarán y volverán del país del norte a la tierra que di en herencia a sus antepasados. | 18 Azokban a napokban Júda háza Izrael házához megy, és együtt jönnek észak földjéről arra a földre, melyet örökségül adtam atyáitoknak. |
| 19 Yo me había dicho: | —Quisiera contarte entre mis hijos | y darte una tierra envidiable | en heredad: la perla de las naciones. | Esperaba que me llamaras «padre mío», | que nunca te apartaras de mí. | 19 Én ezt mondtam: Milyen szívesen sorolnálak téged a fiak közé, és adnék neked kívánatos földet, nemzetek seregeinek pompás örökségét! Azt mondtam, szólíts így: Atyám, és ne fordulj el tőlem! |
| 20 Pero lo mismo que engaña una mujer a su marido, | así me engañó Israel | —oráculo del Señor—. | 20 De ahogy az asszony hűtlen lesz társához, úgy lettetek hűtlenek hozzám, Izrael háza« – mondja az Úr. |
| 21 Se escucha un clamor por las colinas: | el llanto afligido de los hijos de Israel | por haber extraviado el camino, | olvidados del Señor su Dios. | 21 Hang hallatszik a kopár halmokon: Izrael fiainak esdeklő sírása; mert görbe útra tértek, megfeledkeztek az Úrról, az ő Istenükről. |
| 22 Volved, hijos apóstatas, | yo curaré vuestra apostasía. —Aquí estamos, volvemos a ti, | Señor, tú eres nuestro Dios. | 22 »Térjetek vissza, elpártolt fiak, meggyógyítom elpártolástokat!« »Íme, eljöttünk hozzád, mert te vagy az Úr, a mi Istenünk! |
| 23 ¡Qué mentira eran los collados, | todo el estrépito de los montes! | Solo en el Señor, nuestro Dios, | está la salvación de Israel. | 23 Valóban hazugok voltak a halmok és a hegyek lármája; valóban az Úrban, a mi Istenünkben van Izrael üdvössége! |
| 24 La ignominia acabó devorando | todo el trabajo de nuestros padres | ya desde que éramos jóvenes: | sus rebaños de ovejas y vacas, | lo mismo sus hijos que sus hijas. | 24 A gyalázatos bálvány felemésztette atyáink szerzeményét ifjúkorunktól fogva: juhaikat és marháikat, fiaikat és leányaikat. |
| 25 Tendremos por lecho nuestra vergüenza, | nos taparemos con nuestra humillación, | pues pecamos contra el Señor, nuestro Dios, | nosotros igual que nuestros padres, | desde la juventud hasta el día de hoy, | y fuimos incapaces de oír | la voz del Señor, nuestro Dios. | 25 Fetrengünk gyalázatunkban, és elborít minket szégyenünk, mert az Úr, a mi Istenünk ellen vétkeztünk mi és atyáink, ifjúkorunktól fogva mind a mai napig; és nem hallgattunk az Úr, a mi Istenünk szavára.« |
