| 1 Palabra que el Señor dirigió a Jeremías a propósito de la sequía: | 1 Az Úr igéje, mely elhangzott Jeremiáshoz a szárazságról. |
| 2 Judá está de luto, | sus puertas se consumen | por tierra, ennegrecidas. | Jerusalén lanza alaridos. | 2 Gyászol Júda, és kapui hervadoznak, bánkódnak a földre roskadva; Jeruzsálem kiáltása felszáll. |
| 3 Sus nobles envían | a sus siervos por agua; | llegan a los aljibes: | no encuentran ni gota; | regresan de vacío, | confusos, humillados, | cubierta la cabeza. | 3 Hatalmasaik vízért küldik szolgáikat; elmennek a gödrökhöz, de nem találnak vizet, üres edényekkel térnek vissza; szégyent vallanak és csalódnak, befödik a fejüket. |
| 4 El campo está extenuado | por falta de lluvia en el país. | Los labradores están abatidos: | también se cubren la cabeza. | 4 A termőföld miatt, mely megzavarodott, mert nem volt eső a földön, szégyent vallanak a földművesek, befödik a fejüket. |
| 5 Incluso la cierva en el campo | pare y abandona a sus crías | por falta de pastos. | 5 Mert a szarvasünő is a mezőn, ha megellett, otthagyja borját, mert nincs zöld növény. |
| 6 Los onagros están junto a las dunas, | ventean lo mismo que chacales: | tienen la mirada mortecina | por falta de hierba. | 6 Vadszamarak állnak a kopár dombokon, levegő után kapkodnak, mint a sakálok; szemük elgyengül, mert nincs fű. |
| 7 Aunque nuestras culpas nos acusan, | haz algo, Señor, por tu nombre. | Son numerosas nuestras rebeldías, | hemos pecado contra ti. | 7 »Ha bűneink tanúskodnak is ellenünk, Uram, cselekedj a te nevedért! Mert sok a mi elpártolásunk, ellened vétkeztünk. |
| 8 Tú, esperanza de Israel, | salvador en tiempo de infortunio, | ¿por qué habrías de portarte | como un forastero en el país, | lo mismo que hace un viajero | que solo se detiene a pernoctar? | 8 Izrael reménysége, szabadítója a nyomorúság idején! Miért vagy olyan, mint jövevény az országban, és mint vándor, aki éjszakázni tér be? |
| 9 ¿Por qué habrías de portarte | como un hombre aturdido, | como guerrero incapaz de salvar? | Tú estás entre nosotros, Señor, | y tu nombre es invocado sobre nosotros. | ¡No te deshagas de nosotros! | 9 Miért vagy olyan, mint rémült férfi, mint olyan hős, aki nem tud megszabadítani? Hiszen te közöttünk vagy, Uram, és a te nevedet viseljük; ne hagyj el minket!« |
| 10 Esto dice el Señor de este pueblo: «¡Cómo les gusta ir de aquí para allá sin dar tregua a sus pies! Pero el Señor no se complace en ellos: ahora se acuerda de sus culpas y va a castigar sus pecados». | 10 Így szól az Úr erről a népről: »Úgy szeretnek csavarogni, lábukat nem kímélik, de az Úr nem kedveli őket.« Most megemlékezik bűnükről, és számon kéri vétkeiket. |
| 11 Me dijo el Señor: —No intercedas a favor de este pueblo. | 11 Ezt mondta nekem az Úr: »Ne imádkozz ezért a népért, a javára! |
| 12 Aunque ayunen, no pienso escuchar sus gritos. Aunque presenten holocaustos y ofrendas, no pienso complacerme en ellos. Voy a acabar con ellos mediante la espada, el hambre y la peste. | 12 Ha böjtölnek, nem hallgatom meg könyörgésüket, és ha égő- és ételáldozatot mutatnak be, nem kedvelem, hanem karddal, éhínséggel és dögvésszel semmisítem meg őket.« |
| 13 Respondí yo: —¡Ay, Señor! Es que los profetas les dicen: «No veréis la espada ni pasaréis hambre. Os concederé permanente seguridad en este lugar». | 13 Erre így szóltam: »Jaj, Uram, Isten! Íme, a próféták azt mondják nekik: ‘Nem láttok kardot, és éhínség nem lesz nálatok, hanem állandó békességet adok nektek ezen a helyen.’« |
| 14 El Señor me contestó: —Esos profetas se valen de mi nombre para profetizar mentiras. Ni los he enviado, ni les he encargado nada; ni siquiera les he hablado. Os transmiten como profecía visiones falsas, oráculos vacíos y fantasías de su mente. | 14 De az Úr ezt mondta nekem: »Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, és nem adtam nekik parancsot, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, hiábavaló jóslatot és saját szívük csalárdságát prófétálják nektek. |
| 15 Por tanto, esto dice el Señor a los profetas que profetizan en mi nombre sin que yo los haya enviado, a esos que dicen que no habrá espada ni hambre en este país: «Esos profetas serán consumidos por la espada y por el hambre». | 15 Ezért így szól az Úr a prófétákról, akik az én nevemben prófétálnak, pedig én nem küldtem őket, és azt mondják: ‘Kard és éhínség nem lesz ebben az országban’: Kard és éhínség által vesznek el azok a próféták. |
| 16 Y el pueblo al que profetizan aparecerá tirado por las calles de Jerusalén, víctima del hambre y de la espada. No serán enterrados, ni sus mujeres, hijos e hijas. Haré que recaiga sobre ellos su propia maldad. | 16 A nép pedig, amelynek prófétálnak, odadobva hever majd Jeruzsálem utcáin az éhínség és kard miatt, s nem lesz, aki eltemesse őket: őket és feleségeiket, fiaikat és leányaikat; mert kiöntöm rájuk gonoszságukat. |
| 17 Transmíteles esta palabra: | Mis ojos se deshacen en lágrimas, | de día y de noche no cesan: | por la terrible desgracia que padece | la doncella, hija de mi pueblo, | una herida de fuertes dolores. | 17 Mondd nekik ezt az igét: Szemem könnyet hullat éjjel-nappal, és nem csillapodik, mert nagy töréssel tört össze népem szűz leánya, nagyon fájó sebbel. |
| 18 Salgo al campo: muertos a espada; | entro en la ciudad: desfallecidos de hambre; | tanto el profeta como el sacerdote | vagan sin sentido por el país. | 18 Ha kimegyek a mezőre, íme, karddal megöltek vannak ott, és ha bemegyek a városba, íme, éhségtől elgyengültek. Bizony, próféta is, pap is elvándoroltak olyan országba, melyet nem ismertek.« |
| 19 ¿Por qué has rechazado del todo a Judá? | ¿Tiene asco tu garganta de Sión? | ¿Por qué nos has herido sin remedio? | Se espera la paz, y no hay bienestar, | al tiempo de la cura sucede la turbación. | 19 Vajon végleg elvetetted Júdát, vagy Siont megutálta lelked? Miért vertél meg minket úgy, hogy nincs számunkra gyógyulás? Békességre vártunk, de nincs semmi jó; és a gyógyulás idejére, de íme, rettenet! |
| 20 Reconocemos, Señor, nuestra impiedad, | la culpa de nuestros padres, | porque pecamos contra ti. | 20 Elismerjük, Uram, gonoszságunkat, atyáink bűnét, hogy vétkeztünk ellened. |
| 21 No nos rechaces, por tu nombre, | no desprestigies tu trono glorioso; | recuerda y no rompas tu alianza con nosotros. | 21 Ne vesd el neved miatt, ne gyalázd meg dicsőséged trónját! Emlékezz, ne bontsd fel szövetségedet velünk! |
| 22 ¿Tienen los gentiles ídolos de la lluvia? | ¿Dan los cielos de por sí los aguaceros? | ¿No eres tú, Señor, Dios nuestro; | tú, que eres nuestra esperanza, | porque tú lo hiciste todo? | 22 Vannak-e a nemzetek bálványai közt esőt adók? Vagy az egek adnak-e záporesőket? Nemde te vagy az Úr, a mi Istenünk, és terád várunk? Mert te alkottad mindezeket. |