Ester 10

BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 El rey Asuero impuso un tributo al país y a las islas del mar.	1 Artaxerxész király pedig adót vetett ki a szárazföldre és a tenger szigeteire.
2 Todas las obras de su poder y su vigor y el relato del encumbramiento de Mardoqueo, a quien el rey enalteció, ¿no están escritas en las Crónicas de los reyes de los medos y los persas?	2 Az ő ereje és hatalma és az a méltóság és kitüntetés, amellyel felmagasztalta Mardókeust, meg van írva a méd és a perzsa királyok évkönyveiben,
3 Pues el judío mardoqueo era el segundo después del rey, persona importante entre los judíos, amado por la multitud de sus hermanos, preocupado por el bien de su pueblo y procurador de la paz de su raza. (*Ester 10:3-a) Mardoqueo dijo: «¡De Dios ha venido todo esto! (*Ester 10:3-b) Porque haciendo memoria del sueño que tuve, ninguna de aquellas cosas ha dejado de cumplirse: (*Ester 10:3-c) ni la pequeña fuente, convertida en río, ni la luz, ni el sol, ni el agua abudante. El río es Ester, a quien el rey hizo esposa y reina. (*Ester 10:3-d) Los dragones somos yo y Amán. (*Ester 10:3-e) Los pueblos son los que se reunieron para destruir el nombre judío. (*Ester 10:3-f) Mi pueblo es Israel, que clamó a Dios y fue salvado. Salvó el Señor a su pueblo, el Señor nos liberó de todos estos males; obró Dios grandes señales y prodigios como nunca los hubo en los demás pueblos. (*Ester 10:3-g) Por eso, Dios ha marcado dos suertes una para su pueblo y otra para los pueblos restantes; (*Ester 10:3-h) y estas dos suertes se han cumplido en la hora, ocasión y día determinados en presencia de Dios y de todos los pueblos. (*Ester 10:3-i) Dios entonces se acordó de su pueblo y dictó sentencia a favor de su heredad; (*Ester 10:3-k) para éstos, los días catorce y qunince del mes de Adar serán días de asamblea, de alegría y gozo delante de Dios, por todas las generaciones para siempre, en su pueblo Israel». (*Ester 10:3-l) En el año cuarto del reinado de Tolomeo y Cleopatra, Dositeo, que decía ser sacerdote y levita, y su hijo Tolomeo, trajeron la presente carta relativa a los Purim. Aseguraron que era auténtica y que había sido traducida por Lisímaco, hijo de Tolomeo, de la ciudad de Jerusalén.	3 és az is, miként lett a zsidó származású Mardókeus Artaxerxész után a második, és a zsidóknál nagy, testvérei meg népe előtt pedig kedves, mert nemzetének javát kereste, és fajtájának üdve érdekében szólt. Azt mondta Mardókeus: »Mindent Isten vitt végbe!« Visszaemlékezett ugyanis az álomra, amelyet látott, amely ugyanezt jelezte, nem is maradt belőle semmi teljesületlenül. »Az a kis forrás, amely folyóvá nőtt, majd volt a fény és a nap és nagy víz: a forrás és a folyó Eszter, akit a király feleségül vett és királynévá tett. A két sárkány én vagyok meg Ámán. Az egybegyűlt nemzetek pedig azok, akik a zsidók nevét ki akarták irtani. Az én nemzetem, Izrael, azok, akik Istenhez kiáltottak, és az Úr megmentette népét, megóvott minket minden bajtól és nagy jeleket és csodákat művelt, amelyek nem történtek a nemzetek között. Két sorsot rendelt, egyet az Isten népe számára, a másikat pedig a pogányok összessége részére. Mindkét sors beteljesedett a meghatározott időben az ítélet napján Isten előtt mindegyik népen. Az Úr ugyanis megemlékezett népéről és igazságot szolgáltatott örökségének. Ezért ezek a napok, Ádár hónapban, a tizennegyedik és tizenötödik napja ugyanennek a hónapnak, az ünnepi összejövetel, az öröm és vigasság napjai lesznek az Úr színe előtt minden nemzedéken át, Izrael népében.«