Giobbe 37

LA SACRA BIBBIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Per questo trepida il mio cuore e mi balza fuori dal petto.	1 Az én szívem is megremeg miatta és felriad helyéről.
2 Attenzione, udite il fragore della sua voce e lo strepito che sale dalla sua bocca!	2 Halljátok csak hangja dörgését, s a morajt, amely szájából kijön!
3 Egli lascia vagare sotto tutto il cielo il suo lampo, che giunge fino all'estremità della terra.	3 Kiengedi az egész ég alatt, és villámát a föld szélei fölött;
4 Dietro di esso muggisce il tuono e rimbomba con voce profonda; nulla trattiene i lampi, quando si è udita la sua voce.	4 utána hangja bömböl, ő zeng fölséges szavával, és nem tartja azt vissza, amikor hangja megzendül.
5 Dio tuona con voce maestosa e compie prodigi che non comprendiamo.	5 Csodásan mennydörög szavával Isten, olyan nagyokat művel, hogy fel nem foghatjuk.
6 Dice infatti alla neve: "Cadi sulla terra"; e alle piogge dirotte: "Siate violente!".	6 Azt mondja a hónak: Hullj a földre! S a téli esőnek és zápornak: Szakadjatok!
7 Sulla mano di ognuno pone un sigillo, perché tutti riconoscano la sua opera.	7 Pecsét alá helyezi minden ember kezét, hogy mindannyian megismerjék műveit.
8 Le fiere rientrano nelle loro tane, si accovacciano nei loro nascondigli.	8 Behúzódik a vad a búvóhelyére, és barlangjában marad.
9 Dal meridione prorompe la tempesta e dal settentrione il freddo.	9 Előjön a fergeteg a kamrákból, s a hideg a sarkcsillag felől.
10 Al soffio di Dio si forma il ghiaccio e la distesa delle acque si congela.	10 Jég áll össze Isten fuvallatától, s a vizek tágassága összeszorul,
11 Carica di umidità le nuvole e le nubi ne diffondono le folgori.	11 a felhő jégesőt hullat, s a felleg az ő villámait szórja:
12 Egli le fa vagare dappertutto secondo i suoi consigli, perché compiano quanto comanda loro su tutto l'universo.	12 ide-oda cikáznak, amerre akarata irányítja őket, hogy megtegyék mindazt, amit nekik meghagyott, szerte a föld kerekségén,
13 Le manda o per castigo della terra o in segno di bontà.	13 akár fenyítő pálcának földje számára, akár kegyelemnek szánja őket bárhová.
14 Presta l'orecchio a questo, Giobbe, soffèrmati e considera le meraviglie di Dio!	14 Figyelj csak rám, Jób! Állj meg és ügyelj Isten csodáira!
15 Sai tu come Dio allinea le nubi e come esse producono il lampo?	15 Érted-e, hogyan rendelkezik Isten az esővel, hogy villogtassa felhője fényét?
16 Sai tu come la nube si libri nell'aria, meraviglia della consumata sapienza,	16 Érted-e a felhő nagy útjait, a tudásban Tökéletesnek csodáit?
17 tu che hai le vesti calde, quando la terra langue per lo scirocco?	17 Nemde ruháid melegek, amikor a földet megfújja a déli szél!
18 Hai tu forse disteso con lui il firmamento, duro come lo specchio di metallo fuso?	18 Talán vele együtt te feszíted ki az egeket, amelyek szilárdak, mintha ércből lennének öntve?
19 Facci sapere cosa dovremmo dirgli, noi non abbiamo parola a causa delle tenebre.	19 Jelentsd meg nekünk, mit mondjunk neki! Mert mi sötétségtől vagyunk körülvéve!
20 Si dovrà informarlo di ciò che dico? C'è qualcuno che desidera essere annientato?	20 Ki mondhatja neki, hogy ‘beszélni akarok’? Ha mondaná is valaki, bizony megsemmisülne!
21 Ed ecco, non si vede più la luce, è oscurata dalle nubi, ma tira il vento e le spazza via.	21 De most sohasem látott fény ragyog föl hirtelen az ég felhőiben, és szél kerekedik, amely elhajtja azokat;
22 Dal settentrione giungono splendori dorati; Dio si circonda di tremenda maestà.	22 aranyos fény jő észak felől, félelmetes dicsfény van Isten körül.
23 E' l'Onnipotente che noi non sappiamo raggiungere, sublime in potenza e rettitudine, grande per giustizia; egli non opprime.	23 A Mindenható, akit nem tudunk méltóképpen felfogni! Nagy ő erőben és igazságban, igazságos nagyon, akit nem lehet leírni!
24 Per questo gli uomini lo temono; ma egli non tiene conto di coloro che si credono sapienti".	24 Ezért félnek tőle az emberek! Nem mernek rátekinteni mind, akik bölcseknek tartják magukat!«