Job 3

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42
Versetti esaminati

Torna indietro

Catholic Public Domain Bible Káldi-Neovulgáta
1 After this, Job opened his mouth and cursed his day,1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját
2 and this is what he said:2 és mondta:
3 May the day perish on which I was born, and the night, in which it was said, “A man has been conceived.”3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’
4 May that day be turned into darkness, may God not seek it from above, and may light not illuminate it.4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.
5 Let darkness and the shadow of death obscure it, let a fog overtake it, and let it be enveloped in bitterness.5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!
6 Let a whirlwind of darkness take hold of that night, let it not be counted in the days of the year, nor numbered in the months.6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!
7 May that night be alone and unworthy of praise.7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;
8 May they curse it, who curse the day, who are prepared to awaken a leviathan.8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!
9 Let the stars be concealed with its darkness. Let it expect light, and not see it, nor the rising of the dawn in the East.9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,
10 For it did not close the doors of the womb that bore me, nor take away evils from my eyes.10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!
11 Why did I not die in the womb? Having left the womb, why did I not immediately perish?11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?
12 Why was I received upon the knees? Why was I suckled at the breasts?12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?
13 For by now, I should have been sleeping silently, and taking rest in my sleep13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt
14 with the kings and consuls of the earth, who build themselves solitudes,14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,
15 either with princes, who possess gold and fill their houses with silver,15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 or, like a hidden miscarriage, I should not have continued, just like those who, being conceived, have not seen the light.16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.
17 There the impious cease from rebellion, and there the wearied in strength take rest.17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;
18 And at such times, having been bound together without difficulty, they have not heard the voice of the bailiff.18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.
19 The small and great are there, and the servant is free from his master.19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.
20 Why is light given to the miserable, and life to those who are in bitterness of soul,20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?
21 who expect death, and it does not arrive, like those who dig for treasure21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;
22 and who rejoice greatly when they have found the grave,22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?
23 to a man whose way is hidden and whom God has surrounded with darkness?23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?
24 Before I eat, I sigh; and like overflowing waters, so is my howl,24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;
25 for the terror that I feared has happened to me, and so has the dread befallen me.25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.
26 Have I not remained hidden? Have I not kept silence? Have I not remained calm? Yet indignation has overcome me.26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«