Psalms 42

NEW JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 [For the choirmaster Poem Of the sons of Korah] As a deer yearns for running streams, so I yearn foryou, my God.	1 A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.
2 I thirst for God, the living God; when shal I go to see the face of God?	2 Amint a szarvas kívánkozik a forrás vizéhez, úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem!
3 I have no food but tears day and night, as al day long I am taunted, 'Where is your God?'	3 Szomjazza lelkem az erős, élő Istent: mikor jutok oda, hogy Isten színe előtt megjelenjek?
4 This I remember as I pour out my heart, how I used to pass under the roof of the Most High used to goto the house of God, among cries of joy and praise, the sound of the feast.	4 Éjjel-nappal könnyem a kenyerem, hiszen napról-napra azt mondják nekem: »Hol van a te Istened?«
5 Why be so downcast, why all these sighs? Hope in God! I will praise him stil , my Saviour,	5 Kiöntöm lelkemet és arra emlékezem, hogyan vonultam a csodás hajlék helyére, az Isten házához hangos ujjongással és hálaadással, az ünneplő sokasággal.
6 my God. When I am downcast I think of you: from the land of Jordan and Hermon, I think of you,humble mountain.	6 Miért vagy szomorú, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt, arcom üdvösségét, az én Istenemet!
7 Deep is cal ing to deep by the roar of your cataracts, al your waves and breakers have rolled over me.	7 Lelkem elcsüggedt bennem, azért rád gondolok a Jordán és a Hermon földjéről, a Miszár hegyéről.
8 In the daytime God sends his faithful love, and even at night; the song it inspires in me is a prayer tomy living God.	8 Örvény örvényt hív elő, amíg harsognak zuhatagjaid: mind áthaladnak rajtam árjaid és hullámaid.
9 I shal say to God, my rock, 'Why have you forgotten me? Why must I go around in mourning,harrassed by the enemy?'	9 Nappal kegyességét küldi nekem az Úr, s éjjel neki szól énekem: imádkozom éltem Istenéhez.
10 With death in my bones, my enemies taunt me, al day long they ask me, 'Where is your God?'	10 Ezt mondom Istennek: »Oltalmazóm, miért feledkezel meg rólam? Miért kell szomorúan járnom-kelnem, miközben sanyargat engem ellenségem?«
11 Why so downcast, why al these sighs? Hope in God! I wil praise him stil , my Saviour, my God.	11 Amíg csontjaimat törve, gyaláznak elnyomóim, és napról-napra azt mondják nekem: »Hol van a te Istened?«
	12 Miért vagy szomorú, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt, arcom üdvösségét, az én Istenemet!