Nehemiah 2

NEW JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 In the month of Nisan, in the twentieth year of King Artaxerxes, since I was in charge of the wine, I tookthe wine and offered it to the king. Now, he had never seen me looking depressed before.	1 Niszán havában történt, Artaxerxész királynak huszadik esztendejében, hogy egyszer éppen bor volt előtte, s én fogtam a bort és odanyújtottam a királynak. Közben bágyadtnak tűnhettem fel előtte,
2 So the king said to me, 'Why are you looking depressed? You are not sick! This must be a sadness ofthe heart.' Thoroughly alarmed by this,	2 mert így szólt hozzám a király: »Miért olyan szomorú az arcod? Tudtommal nem vagy beteg. Ok nélkül azonban ez nincsen! Szívedet, nem tudom milyen, de valami bánat emésztheti.« Erre nagyon megijedtem,
3 I said to the king, 'May the king live for ever! How can I not look depressed when the city where thetombs of my ancestors are lies in ruins and its gates have been burnt down?'	3 és azt mondtam a királynak: »Örökké élj, ó király! Hogyne lenne szomorú az arcom, amikor a várost, atyáim sírhelyét lerombolták, kapuit pedig tűz emésztette meg.«
4 The king then said to me, 'What would you like me to do?' Praying to the God of heaven,	4 Erre így szólt a király: »Mi volna a kívánságod?« Én ekkor a menny Istenéhez fohászkodtam
5 I said to the king, 'If the king approves and your servant enjoys your favour, send me to Judah, to thecity of the tombs of my ancestors, so that I can rebuild it.'	5 és így szóltam a királyhoz: »Ha jónak látja a király és ha kegyben van előtted a te szolgád, küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol atyáim sírja van, hogy újra felépíthessem azt.«
6 The king -- with the queen sitting beside him-said, 'How long wil your journey take, and when wil youcome back?' Once I had given him a definite time, the king approved my mission.	6 Erre azt kérdezte tőlem a király meg a királyné, aki mellette ült: »Mennyi időt venne igénybe utad, és mikor térnél vissza?« Amikor megmondtam neki az időt, beleegyezett és elbocsátott.
7 I then said to the king, 'If the king approves, may I be given orders for the governors of Transeuphratesto let me pass through on my way to Judah?	7 Majd így szóltam a királyhoz: »Ha jónak látja a király, adjon nekem írásokat a folyamon túli terület helytartóihoz, hogy adjanak kíséretet mellém, amíg Júdába nem érek,
8 Also an order for Asaph, keeper of the king's forest, to supply me with timber for the beams of the gatesof the citadel of the Temple, for the city wal s and for the house which I am to occupy?' These the king grantedme because the kindly hand of my God was over me.	8 valamint levelet Ászáfhoz, a királyi erdőség felügyelőjéhez: bocsásson rendelkezésemre fát, hogy gerendával láthassam el a templom várának kapuit, a városfalakat és a házat, amelybe be fogok lépni.« A király megadta, mivel Istenem jóságos keze volt rajtam.
9 When I reached the governors of Transeuphrates, I gave them the king's orders. The king had sent anescort of army officers and cavalry along with me.	9 Amikor megérkeztem a folyamon túli vidék helytartóihoz, átnyújtottam nekik a királytól kapott írásokat. Katonai főtiszteket és lovasokat rendelt mellém a király.
10 When Sanballat the Horonite and Tobiah the official of Ammon heard about this, they wereexceedingly displeased that someone had come to promote the welfare of the Israelites.	10 Amikor ezt megtudta a hóroni Szanballát és Tóbiás, az ammonita szolga, nagyon bosszankodtak azon, hogy jött valaki, aki Izrael fiainak javát keresi.
11 And so I reached Jerusalem. After I had been there three days,	11 Miután megérkeztem Jeruzsálembe és már három napig ott tartózkodtam,
12 I got up during the night with a few other men -- I had not told anyone what my God had inspired me todo for Jerusalem -- taking no animal with me other than my own mount.	12 néhány férfi kíséretében elindultam éjjel – senkinek sem árultam el, mire indította szívemet Isten, hogy Jeruzsálemben cselekedjem. Állat sem volt velem azon az állaton kívül, amelyen ültem –
13 Under cover of dark I went out through the Val ey Gate towards the Dragon's Fountain as far as theDung Gate, and examined the wall of Jerusalem where it was broken down and its gates burnt out.	13 és éjnek idején kimentem a Völgy-kapun a Sárkány-forrás és a Szemét-kapu felé és megszemléltem Jeruzsálem lerombolt falát és tűz emésztette kapuit.
14 I then crossed to the Fountain Gate and the King's Pool, but it was impassable to my mount.	14 Majd tovább haladtam a Forrás-kapu és a királyi vízvezeték irányában. Itt nem volt hely, hogy az állat, amelyen ültem, áthaladhasson.
15 So I went up the Val ey in the dark, examining the wal ; I then went in again through the Val ey Gate,coming back	15 Azért gyalog mentem fölfelé a völgyben, éjnek idején és megvizsgáltam a falat, majd visszafordulva ismét odaérkeztem a Völgy-kapuhoz, és így tértem vissza.
16 without the officials knowing where I had gone or what I had been doing. So far I had said nothing tothe Jews: neither to the priests, the nobles, the officials nor any other persons involved in the undertaking.	16 Az elöljárók nem tudtak arról, hogy hová mentem és mit művelek. A zsidókkal, a papokkal, az előkelőkkel, az elöljárókkal és a többiekkel, akik a munkában résztvettek, mindeddig ugyanis semmit sem közöltem.
17 I then said to them, 'You see what a sorry state we are in: Jerusalem is in ruins and its gates havebeen burnt down. Come on, we must rebuild the wal s of Jerusalem and put an end to our humiliating position!'	17 Most azonban így szóltam hozzájuk: »Ti jól ismeritek a nyomorúságot, amelyben vagyunk. Jeruzsálem elpusztult, kapuit tűz emésztette meg. Gyertek tehát, építsük fel Jeruzsálem falait, hogy ne legyünk tovább gyalázat tárgya!«
18 And I told them how the kindly hand of my God had been over me, and the words which the king hadsaid to me. At this they said, 'Let us start building at once!' and they set their hands to the good work.	18 Egyúttal elmondtam nekik, milyen jóságos volt hozzám az Isten keze, és milyen szavakat intézett hozzám a király, majd hozzátettem: »Rajta hát, építsünk!« És erős kézzel hozzáfogtak a nemes munkához.
19 When Sanballat the Horonite, Tobiah the official of Ammon, and Geshem the Arab heard about this,they laughed at us and jeered. They said, 'What is this you are doing? Are you going to revolt against the king?'	19 Amikor ezt megtudta a hóroni Szanballát, az ammonita szolga, Tóbiás és az arab Gesem, kigúnyoltak minket és lenézően azt mondták: »Mi az? Mit műveltek? Tán lázadást szítotok a király ellen?«
20 But I gave them this answer, 'The God of heaven will grant us success and we, his servants, mean tostart building; as for you, you have neither share nor right nor memorial in Jerusalem.'	20 Én azonban megfeleltem nekik, és ezt mondtam: »Maga a menny Istene van segítségünkre, és mi, az ő szolgái, nekilátunk és építünk. Nektek pedig sem részetek, sem jogotok, sem emléketek Jeruzsálemben nincsen.«