1 Indi Giobbe aperse là bocca, e maledì il suo giorno, | 1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját |
2 E parlò così: | 2 és mondta: |
3 Perisca il giorno, in cui io nacqui, e la notte, in cui si disse: E stato conceputo un uomo: | 3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’ |
4 Si cangi quel gionio in tenebre: non ne tenga conto lassù Iddio, e non sia rischiarato dalla luce. | 4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson. |
5 L'oscurino le tenebre, e l'ombra di morte, lo investa la caligine, e sia rinvolto nell'amarezza. | 5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség! |
6 Un turbine tenebroso occupi quella notte; non sia contata tra i giorni dell'anno, né faccia numero nei mesi. | 6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák! |
7 Quella notte sia solitària, né sia degna di udire dei canti: | 7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen; |
8 La maledicano quelli, che odiano il giorno, quei che ardiscono di svegliare il Leviathan: | 8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt! |
9 La sua caligine oscuri le stelle, aspetti ella la luce, né mai vegga la luce, né lo spuntar dell'aurora nascente: | 9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását, |
10 Perocché ella non chiuse le porte del ventre che mi portò, e non sottrasse agli occhi miei la vista di questi mali. | 10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot! |
11 Perché non morii nel seno stesso materno? perché non perii subito uscito dall'utero? | 11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből? |
12 Perché fui accolto sulle ginocchia? Perché alattato alle mammelle? | 12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők? |
13 Perocché adesso dormendo starei in silenzio, e nel mio sonno avrei riposo | 13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt |
14 Insieme coi re, e coi grandi della terra, che alzano fabbriche in luoghi deserti, | 14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak, |
15 Ovver coi principi ricchi di oro, e i quali empievan le case loro di argento; | 15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat. |
16 Almen fossi stato senza sussistenza come un aborto, che si nasconde, o come quelli, che conceputi non vider la luce. | 16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot. |
17 Colà finiscono i tumulti degli empj, e colà riposano quelli che eran rifiniti di forze. | 17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak; |
18 E quelli che erano già insieme alla catena, son senza molestie, non odono la voce del soprastante. | 18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát. |
19 Ivi sono il piccolo, e il grande, e il servo, ma libero dal suo padrone. | 19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától. |
20 Per qual motivo fu conceduta la luce a un infelice, e la vita a quelli, che portano l'anima afflitta? | 20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek? |
21 I quali la morte, che non viene, aspettano, come si cerca un tesoro, | 21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset; |
22 E son tutti giulivi quando han trovato il sepolcro: | 22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák? |
23 A un uomo, il qual non vede sua strada, avendolo Dio circondato di tenebre? | 23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt? |
24 Sospiro prima di prender cibo, e i miei ruggiti qual piena di acque che inonda: | 24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom; |
25 Perocché quello che io temeva, mi è accaduto, e i miei sospetti si son verificati. | 25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám. |
26 Non dissimulai io forse? non mi tacqui? non fui forse paziente? e l'ira è caduta sopra di me. | 26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!« |