A zsoltárok könyve 9

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 A karvezetőnek. A »Mút labbén« dallama szerint. Dávid zsoltára.	1 Salmo di Davide, dato al capo de’ Musici, sopra Almut-labben IO celebrerò, o Signore, con tutto il mio cuore; Io narrerò tutte le tue maraviglie.
2 Uram, teljes szívemből dicsérlek, hirdetem minden csodatettedet.	2 Io mi rallegrerò, e festeggerò in te; Io salmeggerò il tuo Nome, o Altissimo;
3 Örvendezem és ujjongok benned, zsoltárral dicsőítem, ó Fölséges, nevedet!	3 Perciocchè i miei nemici hanno volte le spalle; Son caduti, e periti d’innanzi alla tua faccia.
4 Mert ellenségeim meghátráltak, színed előtt meginogtak s elpusztultak.	4 Conciossiachè tu mi abbi fatta ragione e diritto; Tu ti sei posto a sedere sopra il trono, come giusto giudice.
5 Mert fölkaroltad peremet és ügyemet, aki igazságosan ítélsz, trónodra ültél.	5 Tu hai sgridate le nazioni, tu hai distrutto l’empio, Tu hai cancellato il loro nome in sempiterno.
6 Megdorgáltad a nemzeteket, elpusztítottad az istentelent, nevüket eltörölted mindörökre.	6 O nemico, le desolazioni sono finite in perpetuo, E tu hai disfatte le città. È pur perita la memoria di esse.
7 Ellenségeim csatát vesztettek, eltűntek, romba döntötted városaikat, velük együtt tűnt el emlékük is.	7 Ma il Signore siede in eterno; Egli ha fermato il suo trono per far giudicio.
8 Íme az Úr mindörökké trónol, ítéletre készen tartja trónusát.	8 Ed egli giudicherà il mondo in giustizia, Egli renderà giudicio a’ popoli in dirittura.
9 Megítéli igazsággal a föld kerekségét, méltányosan ítéli meg a népeket.	9 E il Signore sarà un alto ricetto al misero; Un alto ricetto a’ tempi ch’egli sarà in distretta.
10 Az Úr lesz az elnyomott menedéke, szorongatásai között alkalmas időben segítője.	10 Laonde, o Signore, quelli che conoscono il Nome tuo si confideranno in te; Perciocchè tu non abbandoni quelli che ti cercano
11 Bízzanak is benned, akik megismerték neved, mert a téged keresőket nem hagyod el, Uram.	11 Salmeggiate al Signore che abita in Sion; Raccontate fra i popoli i suoi fatti.
12 Zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, tetteit hirdessétek a nemzetek között.	12 Perciocchè egli ridomanda ragione del sangue, egli se ne ricorda; Egli non dimentica il grido de’ poveri afflitti.
13 Mert megemlékezett róluk, aki számon kéri a vért, nem feledte el a szegények szavát.	13 Abbi pietà di me, o Signore, Tu che mi tiri in alto dalle porte della morte, Vedi l’afflizione che io soffero da quelli che m’odiano;
14 Könyörülj rajtam, Uram, nézd, szorongatnak ellenségeim! De te fölemelsz a halál kapuiból engem,	14 Acciocchè io racconti tutte le tue lodi Nelle porte della figliuola di Sion, E festeggi della tua liberazione.
15 hogy hirdessem teljes dicséretedet, Sion leányának kapuiban ujjongjak szabadításodon.	15 Le genti sono state affondate nella fossa che avevano fatta; Il lor piè è stato preso nella rete che avevano nascosta.
16 A nemzetek beestek a maguk ásta verembe, a tőrben, amelyet elrejtettek, saját lábuk akadt meg.	16 Il Signore è stato conosciuto per lo giudicio ch’egli ha fatto; L’empio è stato allacciato per l’opera delle sue proprie mani. Higgaion; Sela.
17 Megnyilatkozott az Úr, ítéletet tartott, saját keze művein fennakadt a gonosz.	17 Gli empi, tutte le genti che dimenticano Iddio, Andranno in volta nell’inferno.
18 Az alvilágba térnek a vétkesek, minden nemzet, amely megfeledkezett Istenről!	18 Perciocchè il povero non sarà dimenticato in sempiterno; La speranza de’ poveri non perirà in perpetuo.
19 Mert nem marad örökre elfeledve a szegény, nem vész el végleg a szegények reménye.	19 Levati, o Signore; non lasciar che l’uomo si rinforzi; Sieno giudicate le genti davanti alla tua faccia.
20 Kelj fel, Uram! Ember ne legyen elbizakodott, színed előtt ítéletre kerüljenek a nemzetek.	20 Signore, metti spavento in loro; Fa’ che le genti conoscano, che non sono altro che uomini. Sela
21 Bocsáss rájuk, Uram, rettegést, hadd tudják meg a nemzetek, hogy csak emberek!