A zsoltárok könyve 66

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 A karvezetőnek. Ének. Zsoltár. Ujjongjatok az Istennek, minden földek,	1 In fine, nelle laudi, salmo del cantico [di] David.
2 mondjatok nevének éneket, dicsőségét dicsérve zengjétek.	2 Iddio abbia misericordia di noi, e benedica noi; illumini il volto suo sopra noi, e abbia misericordia di noi,
3 Mondjátok Istennek: »Milyen félelmetesek műveid, hatalmad nagysága miatt ellenségeid hízelegnek neked.	3 acciò che conosciamo in terra la via tua, in tutte le genti il Salvatore tuo.
4 Az egész föld imádjon és dicsérjen téged, zengjen nevednek dicséretet.«	4 A te, Iddio, si confessino li popoli; confessinsi a te tutti li popoli.
5 Jöjjetek és lássátok az Úr tetteit, félelmetes, amit végbevitt az emberek fiai közt.	5 Con letizia rallegrisi la gente; però che giudichi li popoli nella equità, e le genti in la terra raddrizzi.
6 Szárazfölddé változtatta a tengert, gyalog keltek át a folyóvízen; Örvendeztünk akkor benne.	6 A te, Iddio, confessinsi li popoli; a te tutti li popoli si confessino;
7 Uralkodik hatalmával örökre, szemmel tartja a nemzeteket, hogy fel ne fuvalkodjanak magukban a lázongók.	7 per che la terra ha dato il frutto suo. Iddio, Iddio nostro benedica noi;
8 Áldjátok Istenünket, ti nemzetek, hallassátok dicséretének szavát;	8 benedica noi Iddio; e temano quello tutti li fini della terra.
9 Ő adott életet lelkünknek, és nem hagyta meginogni lábunkat.
10 Mert próbára tettél minket, Isten, megvizsgáltál minket tűzzel, mint ahogy az ezüstöt vizsgálják.
11 Tőrbe is vezettél, nyomorúságot tettél hátunkra.
12 Engedted, hogy emberek gázoljanak a fejünkön, tűzön és vízen mentünk keresztül, de te kivezettél minket az enyhülésre.
13 Égő áldozatokkal jövök házadba; Megadom neked, amiket fogadtam,
14 amit megígért ajkam, amit szám fogadott nyomorúságomban.
15 Kövér égőáldozatokat mutatok be neked; Jóillatú áldozatul kosokat mutatok be neked, bikákat és kecskebakokat.
16 Ti mind, akik félitek Istent, jöjjetek, halljátok, elbeszélem, milyen nagy dolgokat cselekedett velem!
17 Számmal hozzá kiáltoztam, nyelvemmel őt magasztaltam.
18 Ha gonoszság lett volna szívemben, az Úr nem hallgatott volna meg.
19 Ám Isten meghallgatott engem, figyelembe vette hangos könyörgésemet.
20 Áldott az Isten, aki nem vetette el imámat, s nem vonta meg irgalmasságát tőlem.