A zsoltárok könyve 132

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA MARTINI
1 Zarándok-ének. Emlékezzél meg, Uram, Dávidról, és minden gyötrődéséről,	1 Cantico de' gradi di Davidde. Oh quanto buona, e dolce cosa ell'è, che i fratelli siano insieme uniti!
2 arról, hogy megesküdött az Úrnak, fogadalmat tett Jákob erős Istenének:	2 Come quell'unguento sparso sulla testa, il quale cola fin sulla barba, sulla barba di Aronne,
3 »Nem lépek be házam sátorába, nem megyek föl fekvőhelyem nyugalmába,	3 E cola fino all'estremità della sua veste: come la rugiada dell'Hermon, che cade sul monte di Sion.
4 nem engedem szememet aludni, pilláimat szunnyadozni,	4 Perchè quivi il Signore ha data benedizione, e vita fino in sempiterno.
5 amíg helyet nem találok az Úrnak, hajlékot Jákob erős Istenének!«
6 Íme, hallottuk, hogy Efratában volt, és rátaláltunk Jaár mezején.
7 Lépjünk be az ő hajlékába, boruljunk le lábának zsámolyához!
8 Indulj el, Uram, nyugalmad helyére, te és a te hatalmad ládája!
9 Papjaid öltözzenek igazságba, szentjeid pedig ujjongjanak.
10 Dávidért, a te szolgádért, ne vesd meg fölkentednek színét!
11 Igaz esküt tett az Úr Dávidnak s azt nem másítja meg: »Ágyékod gyümölcsét ültetem királyi székedbe.
12 Ha fiaid megtartják szövetségemet, s e törvényeimet, amelyekre megtanítom őket, fiaik is mindenkor trónodon ülnek majd.«
13 Mert Siont választotta ki az Úr, lakásául azt választotta.
14 »Ez lesz a nyugvóhelyem mindörökre, itt lesz a lakásom, mert ezt szeretem.
15 Özvegyeit áldva megáldom, szegényeit jóllakatom kenyérrel.
16 Papjait felruházom segítségemmel, s ujjongva ujjonganak majd szentjei.
17 Dávid hatalmát itt növelem meg, fölkentemnek fáklyát készítek.
18 Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta azonban ragyogni fog koronája.«