A zsoltárok könyve 124

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Zarándok-ének. Dávidtól. Ha nem az Úr lett volna velünk, – vallja meg most Izrael, –	1 Canticum graduum. Qui confidunt in Domino, sicut mons Sion : non commovebitur in æternum, qui habitat
2 ha nem az Úr lett volna velünk, amikor az emberek fölkeltek ellenünk,	2 in Jerusalem. Montes in circuitu ejus ; et Dominus in circuitu populi sui, ex hoc nunc et usque in sæculum.
3 talán elevenen nyeltek volna el minket, amikor haragjuk felgerjedt ellenünk.	3 Quia non relinquet Dominus virgam peccatorum super sortem justorum : ut non extendant justi ad iniquitatem manus suas,
4 Talán elnyeltek volna minket a vizek, rohanó patak árasztott volna el minket,	4 benefac, Domine, bonis, et rectis corde.
5 talán elborítottak volna a felbőszült vizek.	5 Declinantes autem in obligationes, adducet Dominus cum operantibus iniquitatem. Pax super Israël !
6 Áldott az Úr, aki nem engedte meg, hogy fogaik martaléka legyünk!
7 Megszabadultunk, mint a madár, a vadászok csapdájától. A csapda összetört és mi megszabadultunk.
8 Az Úr nevében van a mi segítségünk, aki az eget és a földet alkotta.