A zsoltárok könyve 124

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Zarándok-ének. Dávidtól. Ha nem az Úr lett volna velünk, – vallja meg most Izrael, –	1 To thee have I lifted up my eyes, who dwellest in heaven.
2 ha nem az Úr lett volna velünk, amikor az emberek fölkeltek ellenünk,	2 Behold as the eyes of the servants are on the hands of their masters, As the eyes of the handmaid are on the hands of her mistress: so are our eyes unto the Lord our God, until he have mercy on us.
3 talán elevenen nyeltek volna el minket, amikor haragjuk felgerjedt ellenünk.	3 Have mercy on us, O Lord, have mercy on us: for we are greatly filled with contempt.
4 Talán elnyeltek volna minket a vizek, rohanó patak árasztott volna el minket,	4 For our soul is greatly filled: we are a reproach to the rich, and contempt to the proud.
5 talán elborítottak volna a felbőszült vizek.
6 Áldott az Úr, aki nem engedte meg, hogy fogaik martaléka legyünk!
7 Megszabadultunk, mint a madár, a vadászok csapdájától. A csapda összetört és mi megszabadultunk.
8 Az Úr nevében van a mi segítségünk, aki az eget és a földet alkotta.