A zsoltárok könyve 124

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 Zarándok-ének. Dávidtól. Ha nem az Úr lett volna velünk, – vallja meg most Izrael, –	1 ωδη των αναβαθμων οι πεποιθοτες επι κυριον ως ορος σιων ου σαλευθησεται εις τον αιωνα ο κατοικων ιερουσαλημ
2 ha nem az Úr lett volna velünk, amikor az emberek fölkeltek ellenünk,	2 ορη κυκλω αυτης και κυριος κυκλω του λαου αυτου απο του νυν και εως του αιωνος
3 talán elevenen nyeltek volna el minket, amikor haragjuk felgerjedt ellenünk.	3 οτι ουκ αφησει την ραβδον των αμαρτωλων επι τον κληρον των δικαιων οπως αν μη εκτεινωσιν οι δικαιοι εν ανομια χειρας αυτων
4 Talán elnyeltek volna minket a vizek, rohanó patak árasztott volna el minket,	4 αγαθυνον κυριε τοις αγαθοις και τοις ευθεσι τη καρδια
5 talán elborítottak volna a felbőszült vizek.	5 τους δε εκκλινοντας εις τας στραγγαλιας απαξει κυριος μετα των εργαζομενων την ανομιαν ειρηνη επι τον ισραηλ
6 Áldott az Úr, aki nem engedte meg, hogy fogaik martaléka legyünk!
7 Megszabadultunk, mint a madár, a vadászok csapdájától. A csapda összetört és mi megszabadultunk.
8 Az Úr nevében van a mi segítségünk, aki az eget és a földet alkotta.