Jób könyve 9

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW AMERICAN BIBLE
1 Felelt Jób, és így szólt:	1 Then Job answered and said:
2 »Bizony tudom, hogy úgy van, és hogy nem lehet igaza az embernek Istennel szemben;	2 I know well that it is so; but how can a man be justified before God?
3 ha vele pörbe szállni kíván, ezer közül egyre sem tud neki megfelelni.	3 Should one wish to contend with him, he could not answer him once in a thousand times.
4 Bölcs szívű ő és hatalmas erejű; ki maradhat bántódás nélkül, ha ellene szegül?	4 God is wise in heart and mighty in strength; who has withstood him and remained unscathed?
5 Elmozdít ő hegyeket, úgyhogy észre sem veszik, felforgatja őket haragjában;	5 He removes the mountains before they know it; he overturns them in his anger.
6 kimozdítja helyéből a földet, úgyhogy megrendülnek oszlopai;	6 He shakes the earth out of its place, and the pillars beneath it tremble.
7 meghagyja a napnak és fel nem kel, és pecsét alá helyezi a csillagokat;	7 He commands the sun, and it rises not; he seals up the stars.
8 egyedül feszítette ki az égboltot és taposott a tenger hullámain;	8 He alone stretches out the heavens and treads upon the crests of the sea.
9 ő teremtette a Göncölszekeret és a Kaszást, a Fiastyúkot és a Dél Csillagát;	9 He made the Bear and Orion, the Pleiades and the constellations of the south;
10 nagyokat cselekszik, amiket nem lehet kifürkészni, csodás dolgokat, amelyeket nem lehet megszámlálni.	10 He does great things past finding out, marvelous things beyond reckoning.
11 Ha eljön hozzám, nem látom; ha elmegy, nem veszem észre.	11 Should he come near me, I see him not; should he pass by, I am not aware of him;
12 Ha hirtelen számon kér, ki tud neki megfelelni? Vagy ki mondhatja neki: ‘Ezt miért teszed?’	12 Should he seize me forcibly, who can say him nay? Who can say to him, "What are you doing?"
13 Isten nem vonja vissza haragját, és alatta meghajolnak Rahab szolgái.	13 He is God and he does not relent; the helpers of Rahab bow beneath him.
14 Mi vagyok tehát én, hogy megfelelhetnék neki, és szavakat találhatnék vele szemben?	14 How much less shall I give him any answer, or choose out arguments against him!
15 Ha igazam volna, sem tudnék neki megfelelni, hanem inkább kérlelnem kellene bírámat.	15 Even though I were right, I could not answer him, but should rather beg for what was due me.
16 Ha pedig velem, aki hozzá kiáltok, szóba állna, nem hinném, hogy hallgatna szavamra;	16 If I appealed to him and he answered my call, I could not believe that he would hearken to my words;
17 mert fergeteggel zúz össze engem, és sokasítja sebeimet ok nélkül is;	17 With a tempest he might overwhelm me, and multiply my wounds without cause;
18 nem enged lélegzethez jutni, és betölt engem keservekkel.	18 He need not suffer me to draw breath, but might fill me with bitter griefs.
19 Ha erőről van szó: ő a legerősebb, ha az ítélet igazságáról: senki sem mer mellettem tanúskodni.	19 If it be a question of strength, he is mighty; and if of judgment, who will call him to account?
20 Ha igazolni akarnám magamat, saját szám kárhoztatna, ha megmutatnám ártatlanságomat, engem bűnösnek bizonyítana.	20 Though I were right, my own mouth might condemn me; were I innocent, he might put me in the wrong.
21 Ha ártatlan is vagyok, nem veszek erről tudomást. Meguntam életemet!	21 Though I am innocent, I myself cannot know it; I despise my life.
22 Egyre megy! mondom ezért magamban, ő jámbort és bűnöst egyaránt elemészt!	22 It is all one! therefore I say: Both the innocent and the wicked he destroys.
23 Ha ostorral sújt, öljön meg egyszerre, és ne nevessen ártatlanok bűnhődésén!	23 When the scourge slays suddenly, he laughs at the despair of the innocent.
24 Bűnös kézre került a föld, bírái arcát betakarja; kicsoda tenné ezt, ha nem ő?	24 The earth is given into the hands of the wicked; he covers the faces of its judges. If it is not he, who then is it?
25 Napjaim futárnál is gyorsabbak voltak, elrohantak és nem láttak boldogságot!	25 My days are swifter than a runner, they flee away; they see no happiness;
26 Repülnek, mint a nádcsónak, mint a sas, amely lecsap étkére.	26 They shoot by like skiffs of reed, like an eagle swooping upon its prey.
27 Ha felteszem magamban: Dehogy beszélek így! Más arcot öltök és vidám leszek:	27 If I say: I will forget my complaining, I will lay aside my sadness and be of good cheer,
28 akkor is iszonnyal gondolok minden kínomra, és tudom, hogy nem kíméled a bűnöst.	28 Then I am in dread of all my pains; I know that you will not hold me innocent.
29 Ha úgyis bűnösnek kell lennem, miért fáradok hiába?	29 If I must be accounted guilty, why then should I strive in vain?
30 Mosakodnám bár a hó levében, és még oly tisztán ragyogna is kezem,	30 If I should wash myself with snow and cleanse my hands with lye,
31 akkor is szennybe mártanál, úgyhogy ruháim undorodnának tőlem.	31 Yet you would plunge me in the ditch, so that my garments would abhor me.
32 Mert nem ember ő, mint én, akinek megfelelnék, sem olyan, hogy velem egy sorban mehetne törvény elé;	32 For he is not a man like myself, that I should answer him, that we should come together in judgment.
33 nincs, aki mindegyikünket felelősségre vonja, aki kezét tehetné mindkettőnkre.	33 Would that there were an arbiter between us, who could lay his hand upon us both
34 Távoztassa csak tőlem pálcáját, hogy félelme ne rémítsen,	34 and withdraw his rod from me. Would that his terrors did not frighten me;
35 akkor beszélnék én és nem félnék tőle, mert félelem közepette nem tudok felelni.	35 that I might speak without being afraid of him. Since this is not the case with me,