Jób könyve 9

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Felelt Jób, és így szólt:	1 Job prit la parole et dit:
2 »Bizony tudom, hogy úgy van, és hogy nem lehet igaza az embernek Istennel szemben;	2 Oui, je le reconnais, tout cela est vrai: comment un homme aurait-il raison contre Dieu?
3 ha vele pörbe szállni kíván, ezer közül egyre sem tud neki megfelelni.	3 S’il voulait discuter avec lui, pourrait-il répondre une fois sur mille?
4 Bölcs szívű ő és hatalmas erejű; ki maradhat bántódás nélkül, ha ellene szegül?	4 Il pense avec sagesse, sa force a tout pouvoir, peut-on lui résister impunément?
5 Elmozdít ő hegyeket, úgyhogy észre sem veszik, felforgatja őket haragjában;	5 Il déplace les montagnes sans qu’elles le sachent, il les retourne s’il se met en colère.
6 kimozdítja helyéből a földet, úgyhogy megrendülnek oszlopai;	6 Il ébranle la terre sur son socle et ses colonnes vacillent.
7 meghagyja a napnak és fel nem kel, és pecsét alá helyezi a csillagokat;	7 Il suffit qu’il parle, le soleil ne brille plus, un tour de clé, et ce sont les étoiles.
8 egyedül feszítette ki az égboltot és taposott a tenger hullámain;	8 Il a déployé, tout seul, la voûte aux étoiles, il chemine sur le plancher des eaux.
9 ő teremtette a Göncölszekeret és a Kaszást, a Fiastyúkot és a Dél Csillagát;	9 Il a fait la Grande Ourse, et puis Orion, et les Pléiades et les Chambres du Sud.
10 nagyokat cselekszik, amiket nem lehet kifürkészni, csodás dolgokat, amelyeket nem lehet megszámlálni.	10 Il fait des choses si grandes qu’on ne peut les sonder, des merveilles impossibles à compter!
11 Ha eljön hozzám, nem látom; ha elmegy, nem veszem észre.	11 S’il passe près de moi, je ne le vois pas, il me frôle sans que je l’aperçoive.
12 Ha hirtelen számon kér, ki tud neki megfelelni? Vagy ki mondhatja neki: ‘Ezt miért teszed?’	12 S’il prend de force, va-t-on l’en empêcher, ou lui dire: “Que fais-tu là?”
13 Isten nem vonja vissza haragját, és alatta meghajolnak Rahab szolgái.	13 Dieu ne se reprend pas quand il s’est emporté, ceux qui aidaient Rahab sont toujours sous ses pieds.
14 Mi vagyok tehát én, hogy megfelelhetnék neki, és szavakat találhatnék vele szemben?	14 Voulez-vous que j’aille, moi, lui répliquer et me mettre à discuter avec lui,
15 Ha igazam volna, sem tudnék neki megfelelni, hanem inkább kérlelnem kellene bírámat.	15 ou à supplier mon juge qui ne me répond pas quand je suis dans mon droit?
16 Ha pedig velem, aki hozzá kiáltok, szóba állna, nem hinném, hogy hallgatna szavamra;	16 Je pourrais l’appeler, attendant une réponse, mais comment croire qu’il entendra ma voix?
17 mert fergeteggel zúz össze engem, és sokasítja sebeimet ok nélkül is;	17 C’est lui qui m’écrase pour un cheveu, qui multiplie sans raison mes blessures.
18 nem enged lélegzethez jutni, és betölt engem keservekkel.	18 Il ne me laisse pas reprendre mon souffle tandis qu’il m’envoie jusqu’à plus soif la peine.
19 Ha erőről van szó: ő a legerősebb, ha az ítélet igazságáról: senki sem mer mellettem tanúskodni.	19 Employer la force? Il sera le plus fort. Aller aux juges? Qui fera la convocation?
20 Ha igazolni akarnám magamat, saját szám kárhoztatna, ha megmutatnám ártatlanságomat, engem bűnösnek bizonyítana.	20 Je peux être juste, mes paroles m’accuseront, même si je suis parfait, elles me condamneront.
21 Ha ártatlan is vagyok, nem veszek erről tudomást. Meguntam életemet!	21 Mais suis-je parfait? Je ne le sais pas: la vie n’a pas de sens!
22 Egyre megy! mondom ezért magamban, ő jámbort és bűnöst egyaránt elemészt!	22 Tout est pareil et je peux dire: il supprime l’innocent avec le coupable.
23 Ha ostorral sújt, öljön meg egyszerre, és ne nevessen ártatlanok bűnhődésén!	23 Quand une catastrophe répand soudain la mort, il se moque de l’épreuve des innocents.
24 Bűnös kézre került a föld, bírái arcát betakarja; kicsoda tenné ezt, ha nem ő?	24 Quand un pays tombe aux mains des méchants, il met un bandeau sur les yeux des juges. Si ce n’est pas lui, qui donc alors?
25 Napjaim futárnál is gyorsabbak voltak, elrohantak és nem láttak boldogságot!	25 Mes jours ont passé plus vite qu’un coureur: ils fuyaient sans connaître le bonheur.
26 Repülnek, mint a nádcsónak, mint a sas, amely lecsap étkére.	26 Ils glissaient comme une barque de joncs, comme un aigle qui fond sur sa proie.
27 Ha felteszem magamban: Dehogy beszélek így! Más arcot öltök és vidám leszek:	27 J’ai beau dire: “Laissons là ces plaintes, montrons un autre visage: le sourire!”
28 akkor is iszonnyal gondolok minden kínomra, és tudom, hogy nem kíméled a bűnöst.	28 mes épreuves me laissent angoissé car je sais que tu ne me vois pas innocent.
29 Ha úgyis bűnösnek kell lennem, miért fáradok hiába?	29 Si je dois être coupable, à quoi bon me fatiguer pour rien?
30 Mosakodnám bár a hó levében, és még oly tisztán ragyogna is kezem,	30 J’aurais beau me laver à l’eau de neige et me blanchir les mains avec du savon,
31 akkor is szennybe mártanál, úgyhogy ruháim undorodnának tőlem.	31 tu me jetterais aussitôt dans la boue, et même ma tunique m’aurait en dégoût!
32 Mert nem ember ő, mint én, akinek megfelelnék, sem olyan, hogy velem egy sorban mehetne törvény elé;	32 Il n’est pas quelqu’un comme moi, pour que je lui dise: Allons ensemble au tribunal!
33 nincs, aki mindegyikünket felelősségre vonja, aki kezét tehetné mindkettőnkre.	33 Il faudrait un arbitre entre nous, pour nous prendre l’un et l’autre par l’épaule,
34 Távoztassa csak tőlem pálcáját, hogy félelme ne rémítsen,	34 pour écarter son bâton qui me frappe et l’épouvante où me jettent ses terreurs.
35 akkor beszélnék én és nem félnék tőle, mert félelem közepette nem tudok felelni.	35 Mais puisqu’il n’en est pas ainsi, je veux parler sans crainte, seul avec moi-même.