Jób könyve 3

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LA SACRA BIBBIA
1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját	1 Dopo di ciò Giobbe aprì la bocca e maledisse il suo giorno.
2 és mondta:	2 Giobbe prese la parola e disse:
3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’	3 "Perisca il giorno nel quale sono nato, e la notte che ha detto: "E' stato concepito un uomo!".
4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.	4 Che quel giorno sia tenebre, che da lassù Dio non ne abbia cura, non brilli sopra di lui la luce!
5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!	5 Che lo rivendichino tenebre e ombra funerea, che si posi sopra di lui una nube, le eclissi lo rendano spaventoso!
6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!	6 Quella notte se la possegga il buio, essa non si aggiunga ai giorni dell'anno e non entri nel computo dei mesi!
7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;	7 Sì, quella notte sia infeconda e non vi penetri l'allegrezza.
8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!	8 La maledicano quelli che imprecano all'Oceano, coloro che sono esperti nel risvegliare Leviatàn.
9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,	9 Si oscurino le stelle della sua aurora, attenda la luce, e non venga e non veda i guizzi dell'aurora;
10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!	10 perché essa non chiuse per me il varco della matrice, e non sottrasse ai miei occhi tanta miseria.
11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?	11 Perché non sono morto sin dal seno materno, e non sono spirato appena uscito dal grembo?
12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?	12 Perché due ginocchia mi accolsero, e perché due mammelle, per allattarmi?
13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt	13 Sì, ora giacerei tranquillo, dormirei e godrei il riposo,
14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,	14 insieme ai re e ai governanti della terra, che si sono costruiti mausolei,
15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.	15 o insieme ai nobili che possiedono oro o riempiono di argento i loro palazzi.
16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.	16 O perché non sono stato come un aborto interrato, come i bimbi che non hanno visto la luce?
17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;	17 Laggiù i malvagi cessano di agitarsi e là riposano gli sfiniti di forze.
18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.	18 I prigionieri stanno tranquilli insieme a loro, senza udire più la voce dell'aguzzino.
19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.	19 Laggiù piccoli e grandi si confondono, e lo schiavo è libero dal suo padrone.
20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?	20 Perché dar la luce a un infelice e la vita agli amareggiati nell'animo,
21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;	21 a coloro che attendono la morte che non viene, e si affannano a ricercarla più di un tesoro,
22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?	22 che godono andando verso il tumulo ed esultano perché trovano una tomba;
23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?	23 a un uomo, il cui cammino è nascosto, e che Dio da ogni parte ha sbarrato?
24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;	24 Così, come mio alimento vengono i sospiri, e i miei gemiti sgorgano come acqua;
25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.	25 perché ciò che io temo, mi colpisce, e ciò che mi spaventa, mi sopraggiunge.
26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«	26 Non ho tranquillità, non ho pace, non ho posa, mi assale il tormento".