Jób könyve 3

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját	1 Danach tat Ijob seinen Mund auf und verfluchte seinen Tag.
2 és mondta:	2 Ijob ergriff das Wort und sprach:
3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’	3 Ausgelöscht sei der Tag, an dem ich geboren bin, die Nacht, die sprach: Ein Mann ist empfangen.
4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.	4 Jener Tag werde Finsternis, nie frage Gott von oben nach ihm, nicht leuchte über ihm des Tages Licht.
5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!	5 Einfordern sollen ihn Dunkel und Finsternis, Gewölk über ihn sich lagern, Verfinsterung am Tag mache ihn schrecklich.
6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!	6 Jene Nacht, das Dunkel raffe sie hinweg, sie reihe sich nicht in die Tage des Jahres, sie füge sich nicht zur Zahl der Monde.
7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;	7 Ja, diese Nacht sei unfruchtbar, kein Jubel komme auf in ihr.
8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!	8 Verwünschen sollen sie die Verflucher der Tage, die es verstehen, den Levíatan zu wecken.
9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,	9 Verfinstert seien ihrer Dämmerung Sterne; sie harre auf das Licht, jedoch umsonst; die Wimpern der Morgenröte schaue sie nicht.
10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!	10 Denn sie hat die Pforten an meiner Mutter Leib nicht verschlossen, nicht das Leid verborgen vor meinen Augen.
11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?	11 Warum starb ich nicht vom Mutterschoß weg, kam ich aus dem Mutterleib und verschied nicht gleich?
12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?	12 Weshalb nur kamen Knie mir entgegen, wozu Brüste, dass ich daran trank?
13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt	13 Still läge ich jetzt und könnte rasten, entschlafen wäre ich und hätte Ruhe
14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,	14 bei Königen, bei Ratsherren im Land, die Grabkammern für sich erbauten,
15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.	15 oder bei Fürsten, reich an Gold, die ihre Häuser mit Silber gefüllt.
16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.	16 Wie die verscharrte Fehlgeburt wäre ich nicht mehr, Kindern gleich, die das Licht nie geschaut.
17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;	17 Dort hören Frevler auf zu toben, dort ruhen aus, deren Kraft erschöpft ist.
18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.	18 Auch Gefangene sind frei von Sorgen, hören nicht mehr die Stimme des Treibers.
19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.	19 Klein und Groß ist dort beisammen, der Sklave ist frei von seinem Herrn.
20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?	20 Warum schenkt er dem Elenden Licht und Leben denen, die verbittert sind?
21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;	21 Sie warten auf den Tod, der nicht kommt, sie suchen ihn mehr als verborgene Schätze.
22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?	22 Sie würden sich freuen über einen Hügel; fänden sie ein Grab, sie würden frohlocken.
23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?	23 Wozu Licht für den Mann auf verborgenem Weg, den Gott von allen Seiten einschließt?
24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;	24 Bevor ich noch esse, kommt mir das Seufzen, wie Wasser strömen meine Klagen hin.
25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.	25 Was mich erschreckte, das kam über mich, wovor mir bangte, das traf mich auch.
26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«	26 Noch hatte ich nicht Frieden, nicht Rast, nicht Ruhe, fiel neues Ungemach mich an.