Jób könyve 3

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját	1 Después de esto, abrió Job la boca y maldijo su día.
2 és mondta:	2 Tomó Job la palabra y dijo:
3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’	3 ¡Perezca el día en que nací, y la noche que dijo: «Un varón ha sido concebido!»
4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.	4 El día aquel hágase tinieblas, no lo requiera Dios desde lo alto, ni brille sobre él la luz.
5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!	5 Lo reclamen tinieblas y sombras, un nublado se cierna sobre él, lo estremezca un eclipse.
6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!	6 Sí, la oscuridad de él se apodere, no se añada a los días del año, ni entre en la cuenta de los meses.
7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;	7 Y aquella noche hágase inerte, impenetrable a los clamores de alegría.
8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!	8 Maldíganla los que maldicen el día, los dispuestos a despertar a Leviatán.
9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,	9 Sean tinieblas las estrellas de su aurora, la luz espere en vano, y no vea los párpados del alba.
10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!	10 Porque no me cerró las puertas del vientre donde estaba, ni ocultó a mis ojos el dolor.
11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?	11 ¿Por qué no morí cuando salí del seno, o no expiré al salir del vientre?
12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?	12 ¿Por qué me acogieron dos rodillas? ¿por qué hubo dos pechos para que mamara?
13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt	13 Pues ahora descansaría tranquilo, dormiría ya en paz,
14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,	14 con los reyes y los notables de la tierra, que se construyen soledades;
15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.	15 o con los príncipes que poseen oro y llenan de plata sus moradas.
16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.	16 O ni habría existido, como aborto ocultado, como los fetos que no vieron la luz.
17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;	17 Allí acaba la agitación de los malvados, allí descansan los exhaustos.
18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.	18 También están tranquilos los cautivos, sin oír más la voz del capataz.
19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.	19 Chicos y grandes son allí lo mismo, y el esclavo se ve libre de su dueño.
20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?	20 ¿Para qué dar la luz a un desdichado, la vida a los que tienen amargada el alma,
21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;	21 a los que ansían la muerte que no llega y excavan en su búsqueda más que por un tesoro,
22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?	22 a los que se alegran ante el túmulo y exultan cuando alcanzan la tumba,
23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?	23 a un hombre que ve cerrado su camino, y a quien Dios tiene cercado?
24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;	24 Como alimento viene mi suspiro, como el agua se derraman mis lamentos.
25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.	25 Porque si de algo tengo miedo, me acaece, y me sucede lo que temo.
26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«	26 No hay para mí tranquilidad ni calma, no hay reposo: turbación es lo que llega.