Jób könyve 3

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját	1 μετα τουτο ηνοιξεν ιωβ το στομα αυτου
2 és mondta:	2 και κατηρασατο την ημεραν αυτου λεγων
3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’	3 απολοιτο η ημερα εν η εγεννηθην και η νυξ εν η ειπαν ιδου αρσεν
4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.	4 η ημερα εκεινη ειη σκοτος και μη αναζητησαι αυτην ο κυριος ανωθεν μηδε ελθοι εις αυτην φεγγος
5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!	5 εκλαβοι δε αυτην σκοτος και σκια θανατου επελθοι επ' αυτην γνοφος
6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!	6 καταραθειη η ημερα και η νυξ εκεινη απενεγκαιτο αυτην σκοτος μη ειη εις ημερας ενιαυτου μηδε αριθμηθειη εις ημερας μηνων
7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;	7 αλλα η νυξ εκεινη ειη οδυνη και μη ελθοι επ' αυτην ευφροσυνη μηδε χαρμονη
8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!	8 αλλα καταρασαιτο αυτην ο καταρωμενος την ημεραν εκεινην ο μελλων το μεγα κητος χειρωσασθαι
9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,	9 σκοτωθειη τα αστρα της νυκτος εκεινης υπομειναι και εις φωτισμον μη ελθοι και μη ιδοι εωσφορον ανατελλοντα
10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!	10 οτι ου συνεκλεισεν πυλας γαστρος μητρος μου απηλλαξεν γαρ αν πονον απο οφθαλμων μου
11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?	11 δια τι γαρ εν κοιλια ουκ ετελευτησα εκ γαστρος δε εξηλθον και ουκ ευθυς απωλομην
12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?	12 ινα τι δε συνηντησαν μοι γονατα ινα τι δε μαστους εθηλασα
13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt	13 νυν αν κοιμηθεις ησυχασα υπνωσας δε ανεπαυσαμην
14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,	14 μετα βασιλεων βουλευτων γης οι ηγαυριωντο επι ξιφεσιν
15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.	15 η μετα αρχοντων ων πολυς ο χρυσος οι επλησαν τους οικους αυτων αργυριου
16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.	16 η ωσπερ εκτρωμα εκπορευομενον εκ μητρας μητρος η ωσπερ νηπιοι οι ουκ ειδον φως
17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;	17 εκει ασεβεις εξεκαυσαν θυμον οργης εκει ανεπαυσαντο κατακοποι τω σωματι
18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.	18 ομοθυμαδον δε οι αιωνιοι ουκ ηκουσαν φωνην φορολογου
19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.	19 μικρος και μεγας εκει εστιν και θεραπων ου δεδοικως τον κυριον αυτου
20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?	20 ινα τι γαρ δεδοται τοις εν πικρια φως ζωη δε ταις εν οδυναις ψυχαις
21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;	21 οι ομειρονται του θανατου και ου τυγχανουσιν ανορυσσοντες ωσπερ θησαυρους
22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?	22 περιχαρεις δε εγενοντο εαν κατατυχωσιν
23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?	23 θανατος ανδρι αναπαυμα συνεκλεισεν γαρ ο θεος κατ' αυτου
24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;	24 προ γαρ των σιτων μου στεναγμος μοι ηκει δακρυω δε εγω συνεχομενος φοβω
25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.	25 φοβος γαρ ον εφροντισα ηλθεν μοι και ον εδεδοικειν συνηντησεν μοι
26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«	26 ουτε ειρηνευσα ουτε ησυχασα ουτε ανεπαυσαμην ηλθεν δε μοι οργη