Psalms 108

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 A canticle of a psalm for David himself.	1 Ének. Dávid zsoltára.
2 My heart is ready, O God, my heart is ready: I will sing, and will give praise, with my glory.	2 Kész az én szívem, Istenem, kész az én szívem, énekelek és zsoltárt zengek. Ébredj fel, dicsőségem!
3 Arise, my glory; arise, psaltery and harp: I will arise in the morning early.	3 Ébredjen a hárfa és a lant, hadd keltsem fel a hajnalt!
4 I will praise thee, O Lord, among the people: and I will sing unto thee among the populations.	4 Hálát adok neked, Uram, a népek között, zsoltárral dicsérlek a nemzetek között.
5 For thy mercy is great above the heavens: and thy truth even unto the clouds.	5 Mert irgalmad felér az egekig és hűséged a fellegekig.
6 Be thou exalted, O God, above the heavens, and thy glory over all the earth:	6 Tedd, Isten, hogy dicséreted az egek fölé érjen, s az egész földön nyilvánuljon meg dicsőséged!
7 that thy beloved may be delivered. Save with thy right hand and hear me.	7 Hogy szeretteid megszabaduljanak, szabadíts meg jobboddal és hallgass meg engem!
8 God hath spoken in his holiness. I will rejoice, and I will divide Sichem and I will mete out the vale of tabernacles.	8 Szent helyén így szól Isten: »Örvendezve kiosztom Szíchemet, kimérem nektek Szukkót völgyét.
9 Galaad is mine, and Manasses is mine and Ephraim the protection of my head. Juda is my king:	9 Enyém Gileád és enyém Manassze, Efraim az én fejem sisakja. Júda az én jogaram,
10 Moab the pot of my hope. Over Edom I will stretch out my shoe: the aliens are become my friends.	10 Moáb a tál, amelyben mosakszom; Edomra vetem sarumat, a filiszteusok barátaimmá lettek.«
11 Who will bring me into the strong city? who will lead me into Edom?	11 Ki visz el engem az erős városba? Ki vezet el engem Edomba?
12 Wilt not thou, O God, who hast cast us off? and wilt not thou, O God, go forth with our armies?	12 Nemde te, Isten, bár elvetettél minket, te, Isten, bár nem vonultál ki seregeinkkel?
13 O grant us help from trouble: for vain is the help of man.	13 Segíts ki minket a szorongatásból, mert hiábavaló az emberi segítség,
14 Through God we shall do mightily: and he will bring our enemies to nothing.	14 de Istennel győzelmet aratunk, s ő eltapossa ellenségeinket.