Lamentaciones 5

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 ¡Recuerda Señor, lo que nos ha sucedido, mira y contempla nuestro oprobio!	1 Emlékezz, Uram, mi történt velünk, tekints ránk és lásd gyalázatunkat!
2 Nuestra herencia pasó a manos de extranjeros, nuestras casas, a manos de extraños.	2 Örökségünk jövevényekre szállt, házaink idegenekre.
3 Estamos huérfanos, sin padre, nuestras madres son como viudas.	3 Árvák lettünk, és apátlanok, anyáink olyanok, mint az özvegyek.
4 Tenemos que pagar el agua que bebemos, la leña nos cuesta dinero.	4 Vizünket pénzért isszuk, fánkat vételárért kapjuk.
5 Somos empujados con el yugo al cuello, estamos fatigados, no nos dan respiro.	5 Nyakunkon vannak üldözőink, elfáradtunk, és nincs nyugalmunk.
6 Tendemos las manos hacia Egipto, hacia Asiria, para saciarnos de pan.	6 Egyiptomnak nyújtottunk kezet, s Asszíriának, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Nuestros padres pecaron, y ya no existen: nosotros cargamos con sus culpas.	7 Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé, s mi hordozzuk bűneiket.
8 Estamos dominados por esclavos y nadie nos arranca de sus manos.	8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.
9 Arriesgamos la vida para conseguir nuestro pan, afrontando la espada del desierto.	9 Életünk kockáztatásával szerezzük kenyerünket kard elől a pusztában.
10 Nuestra piel quema como un horno, por los ardores del hambre.	10 Bőrünk izzik, mint a kemence, a hevesen kínzó éhségtől.
11 Han violado a las mujeres en Sión, a las vírgenes en las ciudades de Judá.	11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.
12 Los príncipes fueron colgados de las manos, no se respetó la dignidad de los ancianos.	12 A fejedelmeket felakasztották kezükkel, a vének személyét nem tisztelték.
13 Los jóvenes arrastraron la piedra de moler, los niños se doblaron bajo el peso de la leña.	13 Az ifjak malmot hajtanak, és a gyermekek fahordásban rogyadoznak.
14 Los ancianos ya no acuden a la puerta de la ciudad, los jóvenes ya no tocan sus cítaras.	14 A vének eltűntek a kapuból, az ifjak abbahagyták hárfajátékukat.
15 Cesó la alegría de nuestro corazón, nuestra danza se ha cambiado en luto.	15 Eltűnt szívünk vidámsága, gyászra fordult a körtáncunk.
16 Se ha caído la corona de nuestras cabezas: ¡ay de nosotros, porque hemos pecado!	16 Leesett a koszorú a fejünkről; jaj nekünk, mert vétkeztünk!
17 Por esto nuestro corazón está dolorido, por esto se nublan nuestros ojos:	17 Ezért lett szomorú a szívünk, ezért homályosult el a szemünk;
18 porque el monte Sión está desolado y los zorros se pasean por él.	18 Sion hegye miatt, mely puszta lett, rókák járkálnak rajta.
19 Pero tú, Señor, reinas para siempre, tu trono permanece eternamente.	19 De te, Uram, örökké megmaradsz, trónod nemzedékről nemzedékre.
20 ¿Por qué nos tendrás siempre olvidados y nos abandonarás toda la vida?	20 Miért feledkezel meg rólunk örökre, miért hagysz el minket hosszú napokra?
21 ¡Vuélvenos hacia ti, Señor, y volveremos: renueva nuestros días como en los tiempos pasados!	21 Téríts magadhoz, Uram, és megtérünk, újítsd meg napjainkat, mint hajdan!
22 ¿O es que nos has desechado completamente y te has irritado con nosotros sin medida?	22 Vagy talán végképp elvetettél minket, oly nagyon megharagudtál miránk?