Salmos 139

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Del maestro de coro. De David. Salmo. Señor, tú me sondeas y me conoces	1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem,
2 tú sabes si me siento o me levanto; de lejos percibes lo que pienso,	2 tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat,
3 te das cuenta si camino o si descanso, y todos mis pasos te son familiares.	3 szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat.
4 Antes que la palabra esté en mi lengua, tú, Señor, la conoces plenamente;	4 Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram.
5 me rodeas por detrás y por delante y tienes puesta tu mano sobre mí;	5 Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet.
6 una ciencia tan admirable me sobrepasa: es tan alta que no puedo alcanzarla.	6 Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem!
7 ¿A dónde iré para estar lejos de tu espíritu? ¿A dónde huiré de tu presencia?	7 Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől?
8 Si subo al cielo, allí estás tú; si me tiendo en el Abismo, estás presente.	8 Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy.
9 Si tomara las alas de la aurora y fuera a habitar en los confines del mar,	9 Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék,
10 también allí me llevaría tu mano y me sostendría tu derecha.	10 ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem.
11 Si dijera: «¡Que me cubran las tinieblas y la luz sea como la noche a mi alrededor!»,	11 Mondhatnám: »Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény«,
12 las tinieblas no serían oscuras para ti y la noche será clara como el día.	12 de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség.
13 Tú creaste mis entrañas, me plasmaste en el seno de mi madre:	13 Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem.
14 te doy gracias porque fui formado de manera tan admirable. ¡Qué maravillosas son tus obras! Tú conocías hasta el fondo de mi alma	14 Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!
15 y nada de mi ser se te ocultaba, cuando yo era formado en lo secreto, cuando era tejido en lo profundo de la tierra.	15 Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam.
16 Tus ojos ya veían mis acciones, todas ellas estaban en tu Libro; mis días estaban escritos y señalados, antes que uno solo de ellos existiera.	16 Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.
17 ¡Qué difíciles son para mí tus designios! ¡Y qué inmenso, Dios mío, es el conjunto de ellos!	17 Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk!
18 Si me pongo a contarlos, son más que la arena; y si terminara de hacerlo, aún entonces seguiría a tu lado.	18 Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék.
19 ¡Ojalá, Dios mío, hicieras morir a los malvados y se apartaran de mí los hombres sanguinarios,	19 Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket,
20 esos que hablan de ti con perfidia y en vano se rebelan contra ti!	20 akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened.
21 ¿Acaso yo no odio a los que te odian y aborrezco a los que te desprecian?	21 Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet?
22 Yo los detesto implacablemente, y son para mí verdaderos enemigos.	22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek.
23 Sondéame, Dios mío, y penetra mi interior; examíname y conoce los que pienso;	23 Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat,
24 observa si estoy en un camino falso y llévame por el camino eterno.	24 lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.