Livro de Jó 37

SAGRADA BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Por isto se espantou o meu coração, e pulou fora de seu lugar.	1 Az én szívem is megremeg miatta és felriad helyéről.
2 Escutai, escutai o brado de sua voz, o estrondo que lhe sai da boca!	2 Halljátok csak hangja dörgését, s a morajt, amely szájából kijön!
3 Enche dele toda a extensão dos céus, e seus relâmpagos vão atingir os confins da terra.	3 Kiengedi az egész ég alatt, és villámát a föld szélei fölött;
4 Logo depois ruge uma voz, troveja com sua voz majestosa. Não retém mais seus raios quando se faz ouvir.	4 utána hangja bömböl, ő zeng fölséges szavával, és nem tartja azt vissza, amikor hangja megzendül.
5 Deus troveja com uma voz maravilhosa, faz prodígios que nos são incompreensíveis.	5 Csodásan mennydörög szavával Isten, olyan nagyokat művel, hogy fel nem foghatjuk.
6 Diz à neve: Cai sobre a terra, às pancadas de chuva: Sede fortes.	6 Azt mondja a hónak: Hullj a földre! S a téli esőnek és zápornak: Szakadjatok!
7 Ele põe selos sobre as mãos dos homens, a fim de que todos os mortais reconheçam seu criador.	7 Pecsét alá helyezi minden ember kezét, hogy mindannyian megismerjék műveit.
8 A fera também entra em seu covil, e encolhe-se em sua toca.	8 Behúzódik a vad a búvóhelyére, és barlangjában marad.
9 O furacão sai da câmara do sul, e do norte chega o frio.	9 Előjön a fergeteg a kamrákból, s a hideg a sarkcsillag felől.
10 Ao sopro de Deus forma-se a neve, e a superfície das águas se endurece.	10 Jég áll össze Isten fuvallatától, s a vizek tágassága összeszorul,
11 Carrega as nuvens de vapor, as nuvens lançam por toda parte seus relâmpagos	11 a felhő jégesőt hullat, s a felleg az ő villámait szórja:
12 que vão em todos os sentidos sob sua direção, para realizar tudo quanto ele ordena na face da terra.	12 ide-oda cikáznak, amerre akarata irányítja őket, hogy megtegyék mindazt, amit nekik meghagyott, szerte a föld kerekségén,
13 Ora é o castigo que eles trazem, ora seus benefícios.	13 akár fenyítő pálcának földje számára, akár kegyelemnek szánja őket bárhová.
14 Escuta isto, Jó, pára e considera as maravilhas de Deus.	14 Figyelj csak rám, Jób! Állj meg és ügyelj Isten csodáira!
15 Sabes como ele as opera, e faz brilhar o relâmpago de sua nuvem?	15 Érted-e, hogyan rendelkezik Isten az esővel, hogy villogtassa felhője fényét?
16 Sabes a lei do equilíbrio das nuvens, e o milagre daquele cuja ciência é infinita?	16 Érted-e a felhő nagy útjait, a tudásban Tökéletesnek csodáit?
17 Por que são quentes as tuas vestes, quando repousa a terra ao sopro do meio-dia?	17 Nemde ruháid melegek, amikor a földet megfújja a déli szél!
18 Saberás, como ele, estender as nuvens, e torná-las sólidas como um espelho de metal fundido?	18 Talán vele együtt te feszíted ki az egeket, amelyek szilárdak, mintha ércből lennének öntve?
19 Dá-me a conhecer o que lhe diremos. Mergulhados em nossas trevas, só sabemos objetar.	19 Jelentsd meg nekünk, mit mondjunk neki! Mert mi sötétségtől vagyunk körülvéve!
20 Quem lhe repetirá o que digo? Acaso pedirá um homem a sua própria perdição?	20 Ki mondhatja neki, hogy ‘beszélni akarok’? Ha mondaná is valaki, bizony megsemmisülne!
21 Agora já não se vê a luz, o sol brilha através das nuvens; passe um golpe de vento, e ele as varrerá;	21 De most sohasem látott fény ragyog föl hirtelen az ég felhőiben, és szél kerekedik, amely elhajtja azokat;
22 a luz vem do norte. Deus está envolto numa majestade temível;	22 aranyos fény jő észak felől, félelmetes dicsfény van Isten körül.
23 não podemos atingir o Todo-poderoso: eminente em força, em eqüidade, em justiça, não tem a dar contas a ninguém.	23 A Mindenható, akit nem tudunk méltóképpen felfogni! Nagy ő erőben és igazságban, igazságos nagyon, akit nem lehet leírni!
24 Que os homens, pois, o reverenciem! Ele não olha aqueles que se julgam sábios.	24 Ezért félnek tőle az emberek! Nem mernek rátekinteni mind, akik bölcseknek tartják magukat!«