Lamentazioni 5

LA SACRA BIBBIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Ricordati, Signore, di quanto ci è accaduto, guarda e vedi il nostro ludibrio!	1 Emlékezz, Uram, mi történt velünk, tekints ránk és lásd gyalázatunkat!
2 La nostra eredità è passata a stranieri, le nostre case a sconosciuti.	2 Örökségünk jövevényekre szállt, házaink idegenekre.
3 Orfani siamo diventati, senza padre, le nostre madri sono come vedove.	3 Árvák lettünk, és apátlanok, anyáink olyanok, mint az özvegyek.
4 Beviamo la nostra acqua a prezzo d'argento, acquistiamo a pagamento la nostra legna.	4 Vizünket pénzért isszuk, fánkat vételárért kapjuk.
5 Con un giogo sul collo siamo inseguiti: siamo esausti e non ci è dato riposo.	5 Nyakunkon vannak üldözőink, elfáradtunk, és nincs nyugalmunk.
6 All'Egitto abbiamo teso la mano, all'Assiria, per saziarci di pane.	6 Egyiptomnak nyújtottunk kezet, s Asszíriának, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 I nostri padri hanno peccato e non sono più, a noi sono addossate le loro colpe.	7 Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé, s mi hordozzuk bűneiket.
8 Schiavi signoreggiano su di noi, nessuno può strapparci dalle loro mani.	8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.
9 A rischio della nostra vita ci procuriamo il pane dinanzi alla spada del deserto.	9 Életünk kockáztatásával szerezzük kenyerünket kard elől a pusztában.
10 La nostra pelle s'è screpolata come un forno per l'ardore della fame.	10 Bőrünk izzik, mint a kemence, a hevesen kínzó éhségtől.
11 Alle donne hanno fatto oltraggio in Sion, alle vergini nella città di Giuda.	11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.
12 Hanno impiccato i nobili con le loro mani, non è stato onorato il volto dei vegliardi.	12 A fejedelmeket felakasztották kezükkel, a vének személyét nem tisztelték.
13 I giovani sono stati aggiogati alla macina di grano, i ragazzi sono caduti sotto il carico di legna.	13 Az ifjak malmot hajtanak, és a gyermekek fahordásban rogyadoznak.
14 I vegliardi hanno cessato di adunarsi alla porta, i giovani hanno cessato le loro canzoni.	14 A vének eltűntek a kapuból, az ifjak abbahagyták hárfajátékukat.
15 E' finita la gioia del nostro cuore: s'è volta in lutto la nostra danza.	15 Eltűnt szívünk vidámsága, gyászra fordult a körtáncunk.
16 E' caduta la corona dal nostro capo: guai a noi che abbiamo peccato!	16 Leesett a koszorú a fejünkről; jaj nekünk, mert vétkeztünk!
17 Per questo s'è ammalato il nostro cuore, per questo si sono intorbiditi i nostri occhi:	17 Ezért lett szomorú a szívünk, ezért homályosult el a szemünk;
18 per il monte Sion, che è desolato: lo percorrono le volpi.	18 Sion hegye miatt, mely puszta lett, rókák járkálnak rajta.
19 Ma tu, Signore, resti per sempre, il tuo trono è di generazione in generazione.	19 De te, Uram, örökké megmaradsz, trónod nemzedékről nemzedékre.
20 Perché ci dimenticherai in eterno? Ci abbandonerai per la lunghezza dei giorni?	20 Miért feledkezel meg rólunk örökre, miért hagysz el minket hosszú napokra?
21 Facci ritornare a te, Signore, e noi ritorneremo, rinnova i nostri giorni come in antico!	21 Téríts magadhoz, Uram, és megtérünk, újítsd meg napjainkat, mint hajdan!
22 Poiché non ci rigetti definitivamente né sei sdegnato oltre misura contro di noi.	22 Vagy talán végképp elvetettél minket, oly nagyon megharagudtál miránk?