1 - Ma Giobbe rispose e disse: | 1 Jób pedig ezekkel a szavakkal válaszolt: |
2 «Oh! se si pesassero i miei peccati, con i quali meritai l'ira, e la sventura ch'io soffro [si mettesse sull'altro piatto] della bilancia! | 2 »Bár mérlegre vetnék haragot érdemlő vétkeimet és a nyomorúságot, melyet szenvedek, |
3 Questa risulterebbe più pesante della sabbia del mare: ond'è che le mie parole son piene di dolore! | 3 akkor, mint a tenger fövenye, ez bizonyulna nehezebbnek; ezért vannak tele szavaim keserűséggel! |
4 Poichè le frecce del Signore stanno su me confitte, del loro veleno s'abbevera lo spirito mio, e i terrori del Signore contro di me stanno schierati. | 4 Mert belém fúródtak az Úr nyilai, és mérgük felissza lelkemet; az Úr rémítései hadakoznak ellenem. |
5 Raglia forse l'onagro quando ha dell'erba, ovver muggisce il bove quando è davanti alla greppia ricolma? | 5 Ordít-e a vadszamár, ha füve van? Vagy bőg-e az ökör, ha teli jászol előtt áll? |
6 Si può forse mangiare ciò ch'è insipido non condito di sale, ovver si gusta ciò che gustato dà morte? | 6 És lehet-e enni ízetlent, ami nincsen megsózva, vagy enni jóízűen azt, ami megízlelve halált okoz? |
7 Quelle cose che prima l'anima mia non voleva toccare, adesso nella mia sventura son diventate mio cibo. | 7 Amit azelőtt illetni sem akartam, nyomorúságomban az lett most ételem! |
8 Oh! se si esaudisse la mia domanda, e ciò che io aspetto mi concedesse Dio! | 8 Bárcsak jönne, amit kértem, és megadná Isten, amit remélek, |
9 Cioè, [Dio] che cominciò finisca con lo schiacciarmi, sciolga la sua mano per recidermi! | 9 és tetszenék neki, hogy összezúzzon, felemelje kezét és végezzen velem! |
10 E questa sarebbe per me la consolazione, che, mentre egli mi affligge di dolori senza risparmio, io non rinnego le parole sante. | 10 Akkor még az lenne vigaszom, hogy bár kínnal sújt és meg nem kímél, mégsem ellenkezem a Szent szavaival. |
11 Qual è mai infatti la mia forza, perchè io resista? qual è mai il mio fine, perchè io sia longanime? | 11 Mi az én erőm, hogy kitartsak? És mi a végem, hogy türelmesen várjak? |
12 Nè forza di pietre è la mia forza, nè la mia carne è di bronzo: | 12 Talán a kövek erőssége az én erőm? Talán ércből van a testem? |
13 ecco, non v'è per me alcun sollievo in me, e pur i miei intimi s'allontanaron da me! | 13 Íme: nincsen magamban segítségem, s az enyéim is messze eltávoztak tőlem. |
14 Colui che nega al suo amico pietà, abbandona il timor del Signore. | 14 Aki megvonja barátjától a könyörületet, elhagyja az Úr félelmét. |
15 I miei fratelli furon fallaci meco come un torrenteche d'un subito gonfia nelle valli: | 15 Testvéreim cserben hagynak, mint a patakok, amelyek hirtelen kiöntenek medrükből; |
16 in esso si dissolve il ghiaccio, sopra esso cade la neve; | 16 zavarosak a jégtől, ömlik beléjük a hólé; |
17 ma quando si dissecca è annientatoe al risentir del caldo scompare dal suo letto, | 17 hőség idején azonban véget érnek, s amint felmelegszik, elapadnak medrükben; |
18 si contorcono i rigagnoli del suo corso, si sperdono su nel vuoto e finiscono. | 18 tétován kanyarog folyásuk útja, felszállnak az űrbe és eltűnnek. |
19 Le carovane di Thema erano state intente, le torme di Saba avevano sperato alquanto: | 19 Keresik őket Tema karavánjai, bizakodnak bennük Sába vándor menetei, |
20 ma restaron confuse perchè sperarono, giunsero fin lì, ma restaron deluse. | 20 de szégyent vallanak bizakodásukkal, elmennek hozzájuk s kudarcot vallanak. |
21 In tal maniera voi vi comportaste, chè ora vedendo la mia sventura vi sbigottite. | 21 Ti is most ilyenek vagytok hozzám: lám visszariadtatok, látva csapásomat! |
22 Ho detto io forse: - Datemi qualcosa? Dei vostri beni fatemi un donativo? - | 22 Vajon mondtam-e: Hozzatok nekem valamit! Adjatok nekem vagyonotokból!? |
23 Ovvero: - Liberatemi dalla mano dell'avversario? dalla mano dei violenti scampatemi? - | 23 Vagy: Mentsetek ki az ellenség kezéből! A zsarolók kezéből váltsatok ki engem!? |
24 Insegnatemi pure, ed io tacerò, e in ciò in cui io sia ignorante istruitemi. | 24 Csak oktassatok, majd én hallgatok; ha netán tévedtem, adjátok tudtomra! |
25 Perchè sminuite le parole veritiere, se fra voi non v'è alcuno che riesca a smentirmi? | 25 Miért gáncsoltok őszinte beszédet, holott közületek nincs, aki ellenem tanúskodni tudna? |
26 Soltanto per ingiuriare voi intessete discorsi, e gittate le parole al vento; | 26 Csak korholás végett gondoltok ki beszédeket, s a szavakat szélnek bocsátjátok; |
27 sopra un orfano voi vi gettate, e vi sforzate d'abbattere l'amico vostro. | 27 rátámadtok az árvára, és barátotokat kiforgatni igyekeztek. |
28 Ma poichè cominciaste, compite, porgete orecchio e vedete se mentisco. | 28 De végezzétek csak el, amit kezdtetek, hallgassatok meg és lássátok, hazudok-e? |
29 Rispondete, vi prego, senza contenziosità, e ragionando secondo giustizia, sentenziate: | 29 Feleljetek, kérlek, elfogultság nélkül, és szólva, igaz ítéletet tegyetek, |
30 e non troverete nella mia lingua iniquità, nè dentro la mia bocca risonerà stoltezza. | 30 akkor nem találtok hamisságot nyelvemen, és torkomból nem hangzik dőreség! |