Giobbe 16

BIBBIA RICCIOTTI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 - Ma Giobbe rispose e disse:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 «Ho udito frequentemente tali cose: consolatori molesti siete tutti voi!	2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!
3 C'è forse un termine alle parole di vento, ovvero hai tu qualche fastidio a parlare?	3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?
4 Potrei anch'io parlare a modo di voialtri, e magari voi foste al posto mio!	4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!
5 Anch'io vi consolerei a parole, e agiterei [superbamente] il mio capo su voialtri,	5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.
6 vi conforterei con la mia bocca, e moverei le mie labbra a vostra compassione.	6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.
7 Ma che fare? Se parlo, non cessa il mio dolore, se taccio, non si diparte da me.	7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.
8 Ora poi il dolor mio m'ha oppresso, e tutte le mie membra sono ridotte a un nulla.	8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;
9 Le mie rughe mi testimoniano contro, e un mendace calunniatore si leva contro me e parla;	9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;
10 radunò egli il suo furore, e minacciandomi digrigna contro me i suoi denti; il mio nemico con occhi terribili mi guarda,	10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.
11 aprirono [le sue torme] contro me la lor bocca: mi percuotono ad ingiuria sulle guance, si saziano dei miei tormenti.	11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.
12 Mi ha imprigionato Dio in poter d'un perverso, e nelle mani degli empii mi ha consegnato:	12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.
13 io, già felice, fui ad un tratto spezzato; m'afferrò egli per la nuca e m'ha infranto, m'ha posto come suo bersaglio,	13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.
14 m'ha assiepato con le sue lance, le mie reni ha trafitto senza pietà, ha sparso a terra le mie viscere:	14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.
15 mi ha lacerato con ferite su ferite, piombò su me come un gigante.	15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.
16 Un sacco ho io cucito sulla mia pelle, ho ricoperto di cenere la mia carne;	16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.
17 la mia faccia s'è gonfiata pel piangere, le mie palpebre si sono ottenebrate.	17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.
18 Tali cose ho sofferte senza che l'iniquità fosse nelle mie mani, e mentre indirizzavo a Dio preghiere pure.	18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.
19 Oh terra, non ricoprire il mio sangue, e in te non trovi il mio grido un luogo di nascondimento!	19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!
20 Ecco invero che nel cielo sta il mio testimonio, e il mio attestante è nell'eccelso.	20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.
21 I miei amici sono verbosi, [perciò] a Dio si volgono in pianto gli occhi miei;	21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!
22 e magari il giudizio fra l'uomo e Dio fosse tale, quale il giudizio fra il mortale e il suo compagno:	22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.
23 poichè i brevi anni già passano, e su strada da cui non tornerò io cammino.