A zsoltárok könyve 38

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Zsoltár Dávidtól. Emlékezésül.	1 In finem, ipsi Idithun. Canticum David.
2 Uram, ne vádolj engem bosszúságodban, ne fenyíts meg haragodban.	2 Dixi : Custodiam vias meas : ut non delinquam in lingua mea. Posui ori meo custodiam, cum consisteret peccator adversum me.
3 Mert nyilaid belém hatoltak, és kezed rám nehezedik.	3 Obmutui, et humiliatus sum, et silui a bonis ; et dolor meus renovatus est.
4 Haragod miatt nincs ép hely a testemen, bűneim miatt nincs nyugalma csontjaimnak.	4 Concaluit cor meum intra me ; et in meditatione mea exardescet ignis.
5 Mert gonoszságaim elborítják fejemet, és súlyos teherként nehezednek rám.	5 Locutus sum in lingua mea : Notum fac mihi, Domine, finem meum, et numerum dierum meorum quis est, ut sciam quid desit mihi.
6 Rothadnak és üszkösödnek sebeim, oktalanságom miatt.	6 Ecce mensurabiles posuisti dies meos, et substantia mea tamquam nihilum ante te. Verumtamen universa vanitas, omnis homo vivens.
7 Nyomorult lettem, egészen meggörnyedtem, szomorkodva járok-kelek naphosszat.	7 Verumtamen in imagine pertransit homo ; sed et frustra conturbatur : thesaurizat, et ignorat cui congregabit ea.
8 Ágyékomat gyulladás lepte el, nincs ép hely testemen.	8 Et nunc quæ est exspectatio mea : nonne Dominus ? et substantia mea apud te est.
9 Nagyon elgyötört és elcsigázott vagyok, szívem fájdalmában kiáltozom.	9 Ab omnibus iniquitatibus meis erue me : opprobrium insipienti dedisti me.
10 Uram, előtted van minden vágyódásom, sóhajom nincs elrejtve előtted;	10 Obmutui, et non aperui os meum, quoniam tu fecisti ;
11 Szívem vergődik, erőm elhagyott, még szemem világa sincs velem.	11 amove a me plagas tuas.
12 Ha közelednek felém barátaim és társaim, megállnak, akik velem tartottak, messze maradnak.	12 A fortitudine manus tuæ ego defeci in increpationibus : propter iniquitatem corripuisti hominem. Et tabescere fecisti sicut araneam animam ejus : verumtamen vane conturbatur omnis homo.
13 Tőrt vetnek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, álnokságot beszélnek, s naphosszat cselt szőnek.	13 Exaudi orationem meam, Domine, et deprecationem meam ; auribus percipe lacrimas meas. Ne sileas, quoniam advena ego sum apud te, et peregrinus sicut omnes patres mei.
14 Én azonban, mint a süket, nem hallok, olyan vagyok mint a néma, aki nem nyitja ki száját;	14 Remitte mihi, ut refrigerer priusquam abeam et amplius non ero.
15 Olyanná lettem, mint az, aki nem hall, mint akinek nincs védekező szó a szájában.
16 Mert reményemet, Uram, beléd vetem, te meghallgatsz, Uram, én Istenem!
17 Hisz azt mondom: »Miattam sohase örvendjenek, és ha lábam meginog, ne kérkedjenek fölöttem.«
18 Mert közel vagyok az eleséshez, fájdalmam mindenkor előttem van.
19 Mert megvallom gonoszságomat, és bánkódom bűnöm miatt.
20 De ellenségeim élnek és fölém kerekednek, sokan vannak, akik igazságtalanul gyűlölnek,
21 akik a jóért rosszal fizetnek, és bántanak, mert jóra törekszem.
22 Ne hagyj el engem, Uram, én Istenem, ne távozzál el tőlem!
23 Siess segítségemre, Uram, én szabadítóm!