A zsoltárok könyve 38
123456789101112131415161718192021222324252627282930313233343536373839404142434445464748495051525354555657585960616263646566676869707172737475767778798081828384858687888990919293949596979899100101102103104105106107108109110111112113114115116117118119120121122123124125126127128129130131132133134135136137138139140141142143144145146147148149150
Ter
Kiv
Lev
Szám
MTörv
Józs
Bír
Rút
1Sám
2Sám
1Kir
2Kir
1Krón
2Krón
Ezdr
Neh
Tób
Judit
Eszt
1Makk
2Makk
Jób
Zsolt
Péld
Préd
Én
Bölcs
Sir
Iz
Jer
Siralm
Bár
Ez
Dán
Óz
Jo
Ám
Abd
Jón
Mik
Náh
Hab
Szof
Agg
Zak
Mal
Mt
Mk
Lk
Jn
Csel
Róm
1Kor
2Kor
Gal
Ef
Fil
Kol
1Tessz
2Tessz
1Tim
2Tim
Tit
Filem
Zsid
Jak
1Pét
2Pét
1Ján
2Ján
3Ján
Júd
Jel
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
KÁLDI-NEOVULGÁTA | CATHOLIC PUBLIC DOMAIN |
---|---|
1 Zsoltár Dávidtól. Emlékezésül. | 1 Unto the end. For Jeduthun himself. A Canticle of David. |
2 Uram, ne vádolj engem bosszúságodban, ne fenyíts meg haragodban. | 2 I said, “I will keep to my ways, so that I will not offend with my tongue.” I posted a guard at my mouth, when a sinner took up a position against me. |
3 Mert nyilaid belém hatoltak, és kezed rám nehezedik. | 3 I was silenced and humbled, and I was quiet before good things, and my sorrow was renewed. |
4 Haragod miatt nincs ép hely a testemen, bűneim miatt nincs nyugalma csontjaimnak. | 4 My heart grew hot within me, and, during my meditation, a fire would flare up. |
5 Mert gonoszságaim elborítják fejemet, és súlyos teherként nehezednek rám. | 5 I spoke with my tongue, “O Lord, make me know my end, and what the number of my days will be, so that I may know what is lacking to me.” |
6 Rothadnak és üszkösödnek sebeim, oktalanságom miatt. | 6 Behold, you have made my days measurable, and, before you, my substance is as nothing. Yet truly, all things are vanity: every living man. |
7 Nyomorult lettem, egészen meggörnyedtem, szomorkodva járok-kelek naphosszat. | 7 So then, truly man passes by like an image; even so, he is disquieted in vain. He stores up, and he knows not for whom he will gather these things. |
8 Ágyékomat gyulladás lepte el, nincs ép hely testemen. | 8 And now, what is it that awaits me? Is it not the Lord? And my substance is with you. |
9 Nagyon elgyötört és elcsigázott vagyok, szívem fájdalmában kiáltozom. | 9 Rescue me from all my iniquities. You have handed me over as reproach to the foolish. |
10 Uram, előtted van minden vágyódásom, sóhajom nincs elrejtve előtted; | 10 I was silenced, and I did not open my mouth, because it was you who acted. |
11 Szívem vergődik, erőm elhagyott, még szemem világa sincs velem. | 11 Remove your scourges from me. |
12 Ha közelednek felém barátaim és társaim, megállnak, akik velem tartottak, messze maradnak. | 12 I fall short at corrections from the strength of your hand. For you have chastised man for iniquity. And you have made his soul shrink away like a spider. Nevertheless, it is in vain that any man be disquieted. |
13 Tőrt vetnek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, álnokságot beszélnek, s naphosszat cselt szőnek. | 13 O Lord, heed my prayer and my supplication. Pay attention to my tears. Do not be silent. For I am a newcomer with you, and a sojourner, just as all my fathers were. |
14 Én azonban, mint a süket, nem hallok, olyan vagyok mint a néma, aki nem nyitja ki száját; | 14 Forgive me, so that I may be refreshed, before I will go forth and be no more. |
15 Olyanná lettem, mint az, aki nem hall, mint akinek nincs védekező szó a szájában. | |
16 Mert reményemet, Uram, beléd vetem, te meghallgatsz, Uram, én Istenem! | |
17 Hisz azt mondom: »Miattam sohase örvendjenek, és ha lábam meginog, ne kérkedjenek fölöttem.« | |
18 Mert közel vagyok az eleséshez, fájdalmam mindenkor előttem van. | |
19 Mert megvallom gonoszságomat, és bánkódom bűnöm miatt. | |
20 De ellenségeim élnek és fölém kerekednek, sokan vannak, akik igazságtalanul gyűlölnek, | |
21 akik a jóért rosszal fizetnek, és bántanak, mert jóra törekszem. | |
22 Ne hagyj el engem, Uram, én Istenem, ne távozzál el tőlem! | |
23 Siess segítségemre, Uram, én szabadítóm! |