A zsoltárok könyve 38

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Zsoltár Dávidtól. Emlékezésül.	1 Psalmus. David. Ad commemorandum.
2 Uram, ne vádolj engem bosszúságodban, ne fenyíts meg haragodban.	2 Domine, ne in furore tuo arguas me neque in ira tua corripias me,
3 Mert nyilaid belém hatoltak, és kezed rám nehezedik.	3 quoniam sagittae tuae infixae sunt mihi, et descendit super me manus tua.
4 Haragod miatt nincs ép hely a testemen, bűneim miatt nincs nyugalma csontjaimnak.	4 Non est sanitas in carne mea a facie indignationis tuae, non est pax ossibus meis a facie peccatorum meorum.
5 Mert gonoszságaim elborítják fejemet, és súlyos teherként nehezednek rám.	5 Quoniam iniquitates meae supergressae sunt caput meum et sicut onus grave gravant me nimis. -
6 Rothadnak és üszkösödnek sebeim, oktalanságom miatt.	6 Putruerunt et corrupti sunt livores mei a facie insipientiae meae.
7 Nyomorult lettem, egészen meggörnyedtem, szomorkodva járok-kelek naphosszat.	7 Inclinatus sum et incurvatus nimis; tota die contristatus ingrediebar.
8 Ágyékomat gyulladás lepte el, nincs ép hely testemen.	8 Quoniam lumbi mei impleti sunt ardoribus, et non est sanitas in carne mea.
9 Nagyon elgyötört és elcsigázott vagyok, szívem fájdalmában kiáltozom.	9 Afflictus sum et humiliatus sum nimis, rugiebam a gemitu cordis mei.
10 Uram, előtted van minden vágyódásom, sóhajom nincs elrejtve előtted;	10 Domine, ante te omne desiderium meum, et gemitus meus a te non est absconditus.
11 Szívem vergődik, erőm elhagyott, még szemem világa sincs velem.	11 Palpitavit cor meum, dereliquit me virtus mea, et lumen oculorum meorum, et ipsum non est mecum.
12 Ha közelednek felém barátaim és társaim, megállnak, akik velem tartottak, messze maradnak.	12 Amici mei et proximi mei procul a plaga mea steterunt, et propinqui mei de longe steterunt.
13 Tőrt vetnek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, álnokságot beszélnek, s naphosszat cselt szőnek.	13 Et laqueos posuerunt, qui quaerebant animam meam; et, qui requirebant mala mihi, locuti sunt insidias et dolos tota die meditabantur.
14 Én azonban, mint a süket, nem hallok, olyan vagyok mint a néma, aki nem nyitja ki száját;	14 Ego autem tamquam surdus non audiebam et sicut mutus non aperiens os suum;
15 Olyanná lettem, mint az, aki nem hall, mint akinek nincs védekező szó a szájában.	15 et factus sum sicut homo non audiens et non habens in ore suo redargutiones.
16 Mert reményemet, Uram, beléd vetem, te meghallgatsz, Uram, én Istenem!	16 Quoniam in te, Domine, speravi, tu exaudies, Domine Deus meus.
17 Hisz azt mondom: »Miattam sohase örvendjenek, és ha lábam meginog, ne kérkedjenek fölöttem.«	17 Quia dixi: “Ne quando supergaudeant mihi; dum commoventur pedes mei, magnificantur super me ”.
18 Mert közel vagyok az eleséshez, fájdalmam mindenkor előttem van.	18 Quoniam ego in lapsum paratus sum, et dolor meus in conspectu meo semper.
19 Mert megvallom gonoszságomat, és bánkódom bűnöm miatt.	19 Quoniam iniquitatem meam annuntiabo et sollicitus sum de peccato meo.
20 De ellenségeim élnek és fölém kerekednek, sokan vannak, akik igazságtalanul gyűlölnek,	20 Inimici autem mei vivunt et confirmati sunt; et multiplicati sunt, qui oderunt me inique.
21 akik a jóért rosszal fizetnek, és bántanak, mert jóra törekszem.	21 Retribuentes mala pro bonis detrahebant mihi, pro eo quod sequebar bonitatem.
22 Ne hagyj el engem, Uram, én Istenem, ne távozzál el tőlem!	22 Ne derelinquas me, Domine; Deus meus, ne discesseris a me.
23 Siess segítségemre, Uram, én szabadítóm!	23 Festina in adiutorium meum, Domine, salus mea.