A zsoltárok könyve 38

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA RICCIOTTI
1 Zsoltár Dávidtól. Emlékezésül.	1 - Al corifeo, a Iditun. Cantico di David.
2 Uram, ne vádolj engem bosszúságodban, ne fenyíts meg haragodban.	2 Dissi: «Custodirò le mie vie, per non peccar con la mia lingua». Posi alla mia bocca un fermaglio, mentre stava l'empio di faccia a me.
3 Mert nyilaid belém hatoltak, és kezed rám nehezedik.	3 Ammutolii e m'umiliai e tacqui più del conveniente; e il dolor mio rincrudì.
4 Haragod miatt nincs ép hely a testemen, bűneim miatt nincs nyugalma csontjaimnak.	4 S'infiammò il mio cuore dentro di me, e nel pensarci su avvampò un fuoco in [me].
5 Mert gonoszságaim elborítják fejemet, és súlyos teherként nehezednek rám.	5 Con la mia lingua io parlai:«Fammi conoscere, o Signore, la mia fine, e il numero de' miei giorni qual è, affinchè io sappia quanto mi manca [ancora].
6 Rothadnak és üszkösödnek sebeim, oktalanságom miatt.	6 Ecco, misurabili [a spanne] hai fatto i miei giorni, e l'esser mio è come un nulla dinanzi a te». Davvero è tutto vanità ogni uomo vivente.
7 Nyomorult lettem, egészen meggörnyedtem, szomorkodva járok-kelek naphosszat.	7 Sì, come un'ombra passa l'uomo, e per di più vanamente s'agita. Accumula e non sa per chi raccoglie.
8 Ágyékomat gyulladás lepte el, nincs ép hely testemen.	8 Ed ora qual è la mia aspettazione? non forse il Signore? La mia fiducia è riposta in te.
9 Nagyon elgyötört és elcsigázott vagyok, szívem fájdalmában kiáltozom.	9 Da tutte le mie iniquità liberami tu! In ludibrio allo stolto tu m'hai abbandonato.
10 Uram, előtted van minden vágyódásom, sóhajom nincs elrejtve előtted;	10 Ammutolisco e non apro la mia bocca, perchè tu l'hai fatto!
11 Szívem vergődik, erőm elhagyott, még szemem világa sincs velem.	11 Rimuovi da me le tue percosse;
12 Ha közelednek felém barátaim és társaim, megállnak, akik velem tartottak, messze maradnak.	12 sotto la violenza della tua mano io vengo meno. Con i castighi dell'iniquità tu punisci l'uomo, e l'anima sua fai che come regno si conservi. Davvero vanamente s'angustia ogni uomo [vivente].
13 Tőrt vetnek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, álnokságot beszélnek, s naphosszat cselt szőnek.	13 Ascolta, o Signore, la mia preghiera, e alla mia supplica porgi orecchio, alle mie lagrime non esser sordo. Perchè un forestiero io son presso di te e un pellegrino, come tutti i miei padri.
14 Én azonban, mint a süket, nem hallok, olyan vagyok mint a néma, aki nem nyitja ki száját;	14 Perdonami, sì che refrigerio io abbia, prima che me ne vada e più non sia!
15 Olyanná lettem, mint az, aki nem hall, mint akinek nincs védekező szó a szájában.
16 Mert reményemet, Uram, beléd vetem, te meghallgatsz, Uram, én Istenem!
17 Hisz azt mondom: »Miattam sohase örvendjenek, és ha lábam meginog, ne kérkedjenek fölöttem.«
18 Mert közel vagyok az eleséshez, fájdalmam mindenkor előttem van.
19 Mert megvallom gonoszságomat, és bánkódom bűnöm miatt.
20 De ellenségeim élnek és fölém kerekednek, sokan vannak, akik igazságtalanul gyűlölnek,
21 akik a jóért rosszal fizetnek, és bántanak, mert jóra törekszem.
22 Ne hagyj el engem, Uram, én Istenem, ne távozzál el tőlem!
23 Siess segítségemre, Uram, én szabadítóm!