A zsoltárok könyve 139

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem,	1 In fine, Salmo di David.
2 tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat,	2 Liberami, Signore, dall' uomo malo; dall' uomo iniquo libera me.
3 szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat.	3 Li quali hanno pensato l' iniquità nel cuore; tutto lo giorno ordinavano le battaglie.
4 Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram.	4 Hanno aguzzato loro lingue, come serpenti; il veneno dell' aspido sotto loro labbra.
5 Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet.	5 Guardami, Signore, dalla mano del peccatore; e libera me dalli uomini iniqui. Egli pensorono d'ingannare le mie vie;
6 Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem!	6 a me li superbi nascosero il lacciuolo, e hanno (a me) isteso la fune per lacciuolo; appresso la via a me posero l' offensione.
7 Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől?	7 Dissi al Signore: tu sei il Dio mio; tu esaudirai la voce della mia orazione.
8 Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy.	8 Signore, Signore, virtù della salute mia; festi ombra al mio capo nel dì della battaglia.
9 Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék,	9 Non mi dare, Signore, al peccatore nel mio desiderio; pensorono contra di me; non mi abbandonare, che forse non si esaltino.
10 ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem.	10 Intorno loro capo, copriralli la fatica di loro labbra.
11 Mondhatnám: »Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény«,	11 Caderanno sopra loro li carboni; nel fuoco li lassarai posti; nelle miserie non susteneranno.
12 de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség.	12 In terra non si drizzarà l'uomo linguoso; pigliaranno li mali l'uomo ingiusto insino alla morte.
13 Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem.	13 Cognobbi che il Signore farà il giudicio al bisognoso, e la vendetta al povero.
14 Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!	14 Nientemeno li giusti confessaranno al nome tuo; e li dritti abitaranno con il volto tuo.
15 Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam.
16 Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.
17 Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk!
18 Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék.
19 Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket,
20 akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened.
21 Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek.
23 Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat,
24 lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.