A zsoltárok könyve 139

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LA SACRA BIBBIA
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem,	1 Per il maestro di coro. Salmo. Di Davide. Signore, tu mi scruti e mi conosci.
2 tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat,	2 Tu sai se mi siedo e se mi alzo; tu intendi il mio pensiero da lontano.
3 szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat.	3 Tu esplori il mio cammino e la mia sosta: tutte le mie vie ti sono familiari.
4 Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram.	4 Sì, non c'è parola nella mia bocca che tu non conosca perfettamente.
5 Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet.	5 Alle spalle e di fronte tu mi stringi; tu poni su di me la tua mano.
6 Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem!	6 Stupenda è per me la tua conoscenza, talmente alta che non riesco a raggiungerla.
7 Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől?	7 Dove potrei andare lontano dal tuo spirito? Dove fuggire, lontano dalla tua presenza?
8 Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy.	8 Se scalassi i cieli, là tu sei! Se discendessi negli inferi, anche là tu sei!
9 Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék,	9 Se raggiungessi le ali dell'aurora e riuscissi ad abitare al di là del mare,
10 ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem.	10 sì, anche là mi guiderebbe la tua mano, mi prenderebbe la tua destra.
11 Mondhatnám: »Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény«,	11 Allora ho detto: "Almeno le tenebre mi potrebbero coprire, la notte mi potrebbe racchiudere".
12 de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség.	12 Ebbene, non sono oscure per te le tenebre, e la notte risplende come il giorno, come le tenebre così è la luce.
13 Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem.	13 Sì, tu hai plasmato i miei reni, mi hai tessuto nel grembo di mia madre.
14 Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!	14 Ti rendo grazie perché sono stato formato in modo stupendo: stupende sono le tue opere! La mia anima lo riconosce appieno.
15 Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam.	15 Non ti erano nascoste le mie membra, quando fui formato nel segreto, ricamato nel profondo della terra.
16 Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.	16 Tutti i miei giorni videro i tuoi occhi; nel tuo libro erano scritti tutti quanti: vennero fissati i giorni quando neppur uno di essi esisteva ancora.
17 Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk!	17 Quanto difficili sono per me i tuoi pensieri, quanto grande il loro numero, o Dio!
18 Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék.	18 Se volessi contarli, son più della sabbia; giunto alla fine, sono tuttora con te.
19 Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket,	19 Voglia tu, o Dio, sterminare l'empio! Gli uomini di sangue s'allontanino da me!
20 akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened.	20 Essi dicono di te cose inique; si sono sollevati, ma invano, contro di te.
21 Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet?	21 Non odio forse quelli che ti odiano? Non ho forse in orrore chi a te si ribella?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek.	22 Di odio pieno io li detesto: essi sono nemici per me.
23 Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat,	23 Scrutami, o Dio, e conosci il mio cuore; saggiami e conosci i miei pensieri.
24 lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.	24 Vedi se c'è in me una via di menzogna e guidami nella via eterna.