A zsoltárok könyve 139

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem,	1 Au maître de chant. De David. Psaume. Seigneur, tu me sondes et me connais,
2 tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat,	2 que je m’assoie, que je me lève, tu le sais: bien avant que je n’y pense, tu le savais.
3 szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat.	3 Que je sois en voyage ou couché, tu m’observes, tu me suivras en tous mes chemins.
4 Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram.	4 Les mots ne sont pas encore sur ma langue que déjà tu en connais le tout.
5 Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet.	5 Tu fermes sur moi l’espace, derrière comme devant, et sur moi se pose ta main.
6 Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem!	6 Ta science est pour moi un mystère, ce sont des hauteurs où je n’atteins pas.
7 Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől?	7 Où irai-je que ton esprit n’y soit, où fuir de devant ta face?
8 Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy.	8 Si je monte au ciel, tu y es, si je vais au dortoir des morts, tu m’y retrouves.
9 Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék,	9 Ne pourrais-je emprunter les ailes de l’aurore et qu’elles me déposent au-delà des mers?
10 ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem.	10 Mais ce sera ta main qui m’y aura conduit, seule ta main droite peut ainsi m’emporter.
11 Mondhatnám: »Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény«,	11 Dirai-je alors: “Que les ténèbres m’enveloppent, j’ai fait choix de la nuit comme lumière”?
12 de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség.	12 Mais les ténèbres mêmes ne te sont pas obscures, et la nuit n’est pas moins lumière que le jour.
13 Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem.	13 C’est toi qui as créé mes reins, qui m’as tissé dans le sein de ma mère.
14 Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!	14 Je t’admire pour cet étonnant mystère; prodigieuses sont tes œuvres, mon âme le sait.
15 Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam.	15 Mes os n’échappaient pas à ta vue, lorsque j’étais formé dans le secret, brodé dans les profondeurs de la terre.
16 Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.	16 Tes yeux voyaient la suite de mes jours, ils étaient tous écrits sur ton livre, formés avant que le premier n’apparût.
17 Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk!	17 Ô Dieu, que tes pensées me dépassent! Leur ensemble défie la raison;
18 Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék.	18 plus que le sable, leur nombre échappe à mes calculs, et je n’en finis pas d’être avec toi.
19 Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket,	19 Ô Dieu, si tu voulais faire périr le méchant et tenir les violents loin de moi!
20 akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened.	20 Ils te trahissent de façon hypocrite, ils comptent pour rien tes desseins.
21 Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet?	21 Ne dois-je pas, Seigneur, haïr qui te déteste, avoir en horreur ceux qui te résistent?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek.	22 Je les déteste, ma haine est entière ils sont aussi pour moi des ennemis.
23 Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat,	23 Sonde-moi, ô Dieu, et connais mon cœur, éprouve-moi et connais mon désir;
24 lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.	24 vois si je me trace un chemin de mensonge et conduis-moi par le chemin des origines.