A zsoltárok könyve 139

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem,	1 Del maestro de coro. De David. Salmo. Señor, tú me sondeas y me conoces
2 tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat,	2 tú sabes si me siento o me levanto; de lejos percibes lo que pienso,
3 szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat.	3 te das cuenta si camino o si descanso, y todos mis pasos te son familiares.
4 Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram.	4 Antes que la palabra esté en mi lengua, tú, Señor, la conoces plenamente;
5 Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet.	5 me rodeas por detrás y por delante y tienes puesta tu mano sobre mí;
6 Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem!	6 una ciencia tan admirable me sobrepasa: es tan alta que no puedo alcanzarla.
7 Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől?	7 ¿A dónde iré para estar lejos de tu espíritu? ¿A dónde huiré de tu presencia?
8 Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy.	8 Si subo al cielo, allí estás tú; si me tiendo en el Abismo, estás presente.
9 Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék,	9 Si tomara las alas de la aurora y fuera a habitar en los confines del mar,
10 ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem.	10 también allí me llevaría tu mano y me sostendría tu derecha.
11 Mondhatnám: »Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény«,	11 Si dijera: «¡Que me cubran las tinieblas y la luz sea como la noche a mi alrededor!»,
12 de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség.	12 las tinieblas no serían oscuras para ti y la noche será clara como el día.
13 Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem.	13 Tú creaste mis entrañas, me plasmaste en el seno de mi madre:
14 Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!	14 te doy gracias porque fui formado de manera tan admirable. ¡Qué maravillosas son tus obras! Tú conocías hasta el fondo de mi alma
15 Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam.	15 y nada de mi ser se te ocultaba, cuando yo era formado en lo secreto, cuando era tejido en lo profundo de la tierra.
16 Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.	16 Tus ojos ya veían mis acciones, todas ellas estaban en tu Libro; mis días estaban escritos y señalados, antes que uno solo de ellos existiera.
17 Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk!	17 ¡Qué difíciles son para mí tus designios! ¡Y qué inmenso, Dios mío, es el conjunto de ellos!
18 Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék.	18 Si me pongo a contarlos, son más que la arena; y si terminara de hacerlo, aún entonces seguiría a tu lado.
19 Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket,	19 ¡Ojalá, Dios mío, hicieras morir a los malvados y se apartaran de mí los hombres sanguinarios,
20 akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened.	20 esos que hablan de ti con perfidia y en vano se rebelan contra ti!
21 Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet?	21 ¿Acaso yo no odio a los que te odian y aborrezco a los que te desprecian?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek.	22 Yo los detesto implacablemente, y son para mí verdaderos enemigos.
23 Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat,	23 Sondéame, Dios mío, y penetra mi interior; examíname y conoce los que pienso;
24 lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.	24 observa si estoy en un camino falso y llévame por el camino eterno.